Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
Bibó István, Erdei Ferenc és a zsidókérdés
amikor a bacilus a szervezetbe került, egy kórosan kettétagolt társadalom volt. Ezen kell elsősorban változtatni." 30 9 Ám a további gondolatmenet sem ment előítéletes megfogalmazásoktól. Mert annak a tézisnek, hogy „a fődolog nem az, hogy ne legyünk antiszemiták. Sőt nagyon is nyugodtan legyünk is azok", nem az antitézise, ,,de ne hagyjuk, hogy ebben olyanok segítsenek, akik ettől nem szűnnek meg ellenfelek lenni", vagy hogy a „tolakodó antiszemitákat ugyanúgy elutasítjuk, mint a zsidókat [!]", hanem Bibó azon zárógondolata, amely felfogásunk szerint világképének konstans alkotóeleme, hogy ti. „Aki más emberi méltóságát maga megalázza, ezt nem teheti anélkül, hogy a magáét is le ne silányítsa. Ez természeti törvény. S ezért undorodnak olyan intézkedésektől, amelyek megbélyegzők anélkül, hogy hatékonyak lennének. Az olcsó sikerekre menők módszere ez." 31 0 Igen, az első mondatok a jogi pozitivizmust, a tiszta jogtant a morál, a természetjog nevében opponáló tudós Bibót idézik fel, s előlegezik az európai szabadság és egyenlőség eszményének rendíthetetlen őrzőjét. E tézisek — nemcsak logikailag, de a vállalt értékszempontok szerint — ellentmondanak az egész gondolati konstrukciónak, miközben nem érvénytelenítik azt. * % E vázlatok, tézisek kifejletlenségük ellenére egyértelműen dokumentálják: nem taktikai, hanem elvi megfontolások vezették Erdei Ferencet és Bibó Istvánt, amikor nem írták alá az említett felhívást. Ugyanakkor a fennmaradt dokumentumok fényében legalábbis egyoldalúnak kell minősítenünk Reitzer Bélának a memorandumot s annak aláíróit értékelő szavait. Makay Miklós motívumait nem ismerjük, e kezdeményezés azonban nem Makay magánakciója volt; jeles költők, írók, publicisták: Fodor József, 31 1 Horváth Béla, Remenyik Zsigmond és az egykori szegedi társ, Gáspár Zoltán tartoztak ahhoz a körhöz, amely A nemzet lelkiismeretéhez című memorandum megfogalmazásában szerepet vállalt. Természetesen nem zárhatjuk ki, hogy egyes aláírókra vonatkoztathatók Reitzer szavai, ám a többséget és mindenekelőtt a kor legszuverénebb magyar művészeit, gondolkodóit — Bartók Bélát, Kodály Zoltánt, Móricz Zsigmondot, Schöpflin Aladárt, Somlay Artúrt — nyilvánvalóan nem vezették alibiszándékok. 31 2 Az uralkodó közhangulat egyébként is másfajta igazodást követelt, s jóllehet a memorandumot Németh Imre a parlamentben is felolvasta, az aláírók „az ár ellen úsztak": a közel két évtizedes, érzelmileg is hatásosan kondicionált nevelő-propaganda munka nemcsak az úri középosztálynak az őrségváltásban közvetlenül érdekelt rétegeiben alakította ki azt a meggyőződést, hogy Magyarországon az ellentétek csak a „zsidóság" ellenében oldhatók meg: ők a bajok okozói, elfedői stb. 30 9 Bibó István: A zsidókérdésről, i. m. 3. old. 31 0 Uo. 31 1 Fodor József: Emberek és állomások. Bp. 1969. 34. old. 3i a A teljes névsor: Apponyi György, Bartók Béla, Bárczy István, Berda József, Berecz Sándor, Bernáth Aurél, Blaskó Mária, Bóka László, Csécsy Imre, Csók István, Darvas József, Erdős Jenő, Eszenyi Jenő, Győry Farkas, Győri Imre, Ferenczy Noémi, Féja Géza, Fodor József, Földessy Gyula, Földessy Gyuláné, Gáspár Zoltán, Hermann Lívia, Hertelendy István, Horváth Béla, Pálóczy-Horváth György, Kárpáti Aurél, Kernstock Károly, Kmety János, D. Kocsis László, Kodály Zoltán, Kozma Erzsébet, Kun Zsigmond, Lovászy Márton, vitéz Makay Miklós, Márffy Ödön, Mátyás Ferenc, Mihályfi Ernő, Molnár Farkas, Molnár Kálmán, Móricz Zsigmond, Polner Ödön, Rab Gusztáv, Rados Gusztáv, Remenyik Zsigmond, Riedl Margit, Schöpflin Aladár, Simándy Pál, Somlay Artúr, Supka Géza, Szabó Zoltán, Szakasits Árpád, gróf Széchenyi György, Szimonidesz Lajos, Tersánszky Józsi Jenő, Tóth Aladár, Vaszary János, Vikár Béla, Várkonyi Titusz, Vilt Tibor, Zilahy Lajos. (Esti Kurír, 1933. május 6.) 86
