Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
Bibó István, Erdei Ferenc és a zsidókérdés
megaláztatásai minden illúziójától megfosztották: nemcsak egy jobb jövőben nem reménykedett, úgy érezte, a megaláztatások múltjától, barátaitól is megfosztották. E levél nemcsak az „elhárító mechanizmusok" közérzetformáló hatásáról tanúskodik, de arról is, hogy a veszély valóságossága ellenére maguk a veszélyeztetettek, vagy legalábbis nem minden csoportjuk mérte fel és élte meg azt 1938-ban a maga teljes mélységében. 32 6 Azonban ahogy a törvény megvalósítása előrehaladt, majd újabb, szigorúbb törvények születtek, egyre rusztikusabban rajzolódtak ki e törvények fizikai és morális következményei. 1938. december 28-án Erdei Ferenchez írt levelén már érződik a léthelyzet alapjait érintő hangulatváltás. A második zsidótörvény tervezetének ismertté válását követően —ismertetésére visszatérünk — az ország időleges elhagyásának gondolata is felmerül benne, jóllehet erre nem szánja rá magát. E levél ugyanakkor azt is tanúsítja, hogy a szolidaritás Erdeiben is erős volt, s hogy ez a kötelék az oly szenzibilis Reitzer számára milyen jelentős volt. 32 7 deferál mindenben Gyulaynak, aki már hajlandó kompromisszumokat kötni a bőrömre a zsidótörvény szellemében. A napokban azonban ez is eldől valahogyan, azt hiszem, inkább kedvezőbben, mint sem és akkor még hátra van a feketeleves, a felügyelő hatóság jóváhagyása, melyben már az a veszélyesebb pont, hogy minisztérium van benne. Itt a harc újra fog kezdődni, amire most kezdek előkészülni néhány számításba jövő protekciós lehetőség felsorakoztatásával. Remélem, novemberben ennek is vége lesz. Emellett rengeteg munkám van, a fordítást most diktálom sajtó alá, amivel szintén igyekszem sietni a lehetőséghez képest, képtelen voltam tehát most a genfi dologba jobban belefeküdni. Éber és egyéb protekciókat pedig nem akarom most egyszerre kétfelé felhasználni, mert akkor egyik sem sikerül úgy, ahogy kellene." — Reitzer Béla levele Bibó Istvánhoz. Budapest, 1938. október 13. 1—3. old. 32 8 Bálint György, Kóbor Tamás, Zsolt Béla publicisztikája tanúsítja, hogy más példák is felhozhatók; Márai Sándor, Rassay Károly, Apponyi György írásai pedig azt tanúsítják, hogy a veszélyérzet nemcsak a veszélyeztetettek csoportjaiban fogalmazódhatott meg: a keresztény humanisták, az intranzigens demokraták tisztán látó exponensei első pillanattól az emberiség — s minden kisebbség — elleni merényletként jellemezték a faji törvényeket. Rassay Károly: Képviselői hozzászólás. Újság, 1938. április 23; Apponyi György: Vannak még ilyen keresztények. Esti Kurír, 1938. április 10. 32 7 „Drága Ferencem! ... Én most kissé fájdalmasan komikusnak érzem a boldog új esztendők kívánságát, de úgy érzem, nem hagyhatom magam ennyire zavartatni a zűrzavartól, ami elborított bennünket. És nagyon forrón szeretném, ha mához egy évre megint csak budapesti kelettel írhatnék Neked derűsebb sorokat, és dokumentálhatnám azt, amit leveledből is boldogan olvastam, túl néha-néha elvonuló kétségeken, hogy barátságunk és szövetségünk éppoly erős, mint valaha és minden, ami velünk történt közben, sorsszerüen, csak edzette és edzeni fogja. Leveled nagyon nehéz napokban jött támogatásul. Az első napokban, megvallom, magam sem tudtam kivonni magamat az alól a dermedtség alól, amely erőt vett itt mindenkin. Életem talán legválságosabb napjait éltem át, mert szakadékszerűen és kérlelhetetlenül nyílt fel előttem minden alapkérdése életemnek és sorsomnak. Természetesen megint a gátak meredtek elébem élesen, ezek a gátak igen sokfélék és alapjában igen egyfélék: summásan annyit jelentenek, hogy nem sok értelmét látom az életnek másutt, mint itt. Ezúttal azonban a gátak nem mutatkoztak olyan mereveknek, mint máskor. Magyarországunk kezd átalakulni olyanná, amely már egyedül vágyainkban és legszentebb érzéseinkben él tovább és helyébe olyasmi lép, amely undorító és zavaros, agresszíven ostoba. És noha nem tartozom azok közé, akik mindenáron ,élni' szeretnek, rá kellett ébrednem arra, hogy ennek a Magyarországnak jelenlegi céljaiért nem volna érdemes bőrünket kockáztatni. Ha tehát egy praktikus lehetőség nyílik is rá, arra az útra fogok lépni, amelytől eddig tiltakozva elfordultam, és megpróbálok eljutni oda, ahol másképpen segíthetek vágyaink megvalósításában, ahol kívülről lehet Magyarországot felépíteni. Leveled után úgy érzem, hogy nem fogod félreérteni ezeket a sorokat, hangsúlyozom, hogy bőrömet nem sajnálom, és emiatt itt maradnék. Most úgy érzem, hogy el tudnék menni egy időre, mert végleg soha és semmi körülmények között. Persze nagyon nehéz problémák ezek gyakorlatilag, Ferencem, mert eddig elég renyhén éltem, és elég lusta voítam érvényesülésemben, és nem tudom, tudok-e kinn valamiben megkapaszkodni ebben a rettentő csuszamlásban. Pénzem nincs, hiszen szüleim alól nem húzhatom ki az utolsó párnát, Öcsém itt van még etc. nem kell sokat beszélnem erről, Ferencem. De Isten talán megsegít, én most mindenesetre úgy érzem, hogy nyugodt vagyok, és szinte különös, milyen hamar visszanyertem egyensúlyomat az első 91
