Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
Bibó István, Erdei Ferenc és a zsidókérdés
dolkodásomban minden emberi szolidaritás mellett volt egy olyan elem, amit nem nevezhetnek vagy nevezhetek másnak, mint Szabó Dezső-i hatásnak. Körülbelül abban az értelemben, hogy úgy fogalmaztam magamnak, hogy ez mas nem lehet, mint Szabó Dezsó'-i hatás, hogy Magyarországon van egy tohonya magyar nemzet, amelyik meglehetősen tehetetlenül intézi és rosszul intézi saját ügyeit, és ezenközben két igen aktív és mozgékony kisebbség, meglehetősen a saját kedvére rendezkedik be, a magyarországi német kisebbség és a zsidó kisebbség. Ez az észjárás a zsidókérdésben öszszekapcsolódik azzal, amit a zsidókérdésről szóló, nagy terjedelmű cikkemben azután nagyon élesen elvetettem, összekapcsolódott egy bizonyos, okosan és jóakaratúan leckéztető hajlammal, hogy a zsidók ilyenek, és ne legyenek ilyenek, vagy olyanok, hanem okosabb volna, ha nem lennének ilyenek. A zsidókérdésről szóló cikkben ezt ki is fejtettem, hogy mennyire hiábavalóság ez az elképzelés, hogy van egy központi szanhedrin, ahol a zsidók összeülnek, és a legkülönbözőbb fajtákból és foglalkozásokból és együtt eldöntik, hogy ők milyenek, de emlékszem arra, hogy még valamikor a harmincas években, amikor Reitzer Béla barátom kikeresztelkedett, akkor írtam neki egy nagyon... meleg hangú levelet, amit ma bizonyos fokig... szégyellek, amiben kifejtettem neki, hogy hát az ügynek nyilván semmiféle vallási vonatkozása (ez ügyben) nem lévén, de ezt a fordulatot mégiscsak ki kell használni a szakításra bizonyos rossz zsidó beidegződésekkel szemben...és emlékszem, hogy ezek között megemlítettem azt, ami változott formában, de a zsidó cikkben visszajött, az ítélkezésre való hajlandóság. Béla ezt nem fogadta ellenérzéssel, de azt hiszem, hogy olyan különösen mély hatással sem volt rá. Hogy ez az egész beállítás mennyire eleven volt, az mutatja azt, hogy 1940-ben én rendkívül egyetértőleg olvastam Németh László Kisebbségben című cikkét, amiben ugyanez a Szabó Dezső-i reminiszcencia először kapott egy Szabó Dezsőnél jóval kevésbé agresszív, de abban a szituációban a zsidók által sokkalta érzékenyebben fölfogott visszhangot. Borbély Mihály barátommal vitatkoztam erről, aki teljesen helyesen azt mondta, hogy ebben a történeti pillanatban ezt a kérdést, zsidó- és németkérdést egy lábon kezelni Magyarországon, az egy teljes vakságnak a jele. Ez engem gondolkodóba ejtett, de azért egészben mint írásművet, a Kisebbségben című művét szerettem, és lényegileg a Németh Lászlónak a mélymagyarhígmagyar kategóriájának az értelmes és kevésbé emocionális és kevésbé szétfolyó szintre való emelését kíséreltem meg az Eltorzult magyar alkat című cikkemben, ahol szembe van állítva egy rossz rezsim kontraszelektív hatása, amelyik egy közösségből kiszelektálja annak a közösségnek a dolgait és gondjait jól érzékelő elemeket és a helyükbe egy rosszul érzékelő álrealista elemet hoz elő, emögött, aki akarja, megérezheti a mélymagyar és a hígmagyar ellentétét, aminek mint nemzeti alkategóriának nyilvánvalóan semmi értelme nincsen. De így azt hiszem, hogy van értelmük. Ezt akartam erről mondani." 31 9 * * * Messzire vezetne s túlmutatna az általunk tárgyalható kérdések körén a népi irodalom azon vonulata, amely a Márciusi Front programjában felvállalta a polgári átalakulás célkitűzéseit, az alapvető szabadságjogok valóra váltásának programját, miért szűkítette le vagy azonosította a magyarországi polgárságot a német, illetve a zsidó származású polgársággal, illetve miért nem polemizált határozottan ezen álláspont képviselőivel. E szempontból különösen elgondolkodtató azon társadalmi előzmények, illetve szellemi örökség nem kellő méltánylása, amelyet az Eötvös, Szalay, Trefort és Csen31 9 Bibó István: Életinterjújának kiegészítése. 1977. június 15. A „törzsszöveget" lásd Huszár Tibor: Bibó István i. m. 79—80 old. 88
