Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
Bibó István, Erdei Ferenc és a zsidókérdés
közszolgálati alkalmazottnak megtiltotta, hogy belépjen vagy megmaradjon olyan egyesületekben, vagy pártokban, amelynek tagsága ellentétbe állíthatja ó'ket a „törvényes rend követelményeivel, vagy legalábbis annak látszatát keltheti". 27 5 (Kiemelés — H. T.) A köztisztviselőket a rendelet arra kötelezte, hogy az ilyen csoportosulásból 8 napon belül kilépjenek. A rendelet végrehajtási utasításából kitetszik, hogy elsődlegesen a hungarista mozgalom és a kisebb nyilaspártok, illetve a Szociáldemokrata Párt befolyását kívánta korlátozni. Ezek a rendeletek azonban valamennyi demokratikus párt, mozgalom mozgáskörét magától értetődően minimálisra szűkítették, és a gyakorlatban bizonyították: azok a követelések, amelyekkel a Márciusi Front makói találkozóján, illetve 1938. évi Kiáltványában kiemelten foglalkozott (választójogi törvény demokratizálása, gyülekezési-, sajtó-, szólásszabadság) az adott történelmi korszakban nem valósítható meg. E rendeletek a Frontot megfosztották lapjaitól (a Tovább, a Híd azért jelenhetett korábban meg, mert az új törvény hatálybalépése előtt az évente tíznél kevesebbszer megjelenő sajtótermékekhez nem kellett külön engedély); a kritikai szociográfia ellehetetlenült; az új egyesületi törvények beszűkítették a Front mozgáslehetőségét: Bibó István például bíróként, minisztériumi tisztviselőként távol kellett hogy tartsa magát a manifeszt politikai mozgalmaktól, ellenzéki orgánumoktól. E törvények elkeseredést szültek, és egységes elutasításra találtak a Front vonzáskörzetében. Az Imrédy-kabinet más rendelkezéseinek azonban nem volt ilyen egységes a megítélése, s mert Imrédy a szociális és nemzetpolitikai intézkedések eszköztárát is hasznosította céljai megvalósítása érdekében, egyes kezdeményei még a Fronthoz tartozó írókat, értelmiségieket is megosztották. % Bibó István, Erdei Ferenc és a zsidókérdés 1938. április 8-án, még a Darányi-kormány, fogadta el az első zsidótörvényt. Jóllehet a végrehajtási utasítás csak június 25-én jelent meg, már a törvény rendezőelveinek elfogadása nyomán új helyzet állt elő: a teoretikus viták áttevődtek a „gyakorlat síkjára", a kérdés értelmezése körüli állásfoglalások — in concreto — az egzisztenciális fenyegetettség igazolását vagy elutasítását jelentették. Az első „zsidótörvény" a sajtó-, a film-, a színművészet és az ügyvédi, mérnöki, valamint orvoskamarákban, illetve minden tíznél több értelmiségit foglalkoztató vállalatnál a zsidók arányát 20%-ra korlátozta. A törvény megjelenését követően prominens értelmiségiek egy csoportja memorandumot fogalmazott. A Márciusi Front ismertebb vezetői közül a memorandumot Féja Géza írta alá. Az ötvenkilenc tiltakozó közt ott szerepelt többek között Bartók Béla, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Bernáth Aurél, Pátzay Pál. Baloldali körökben ezért keltett megütközést, hogy Illyés Gyula, Veres Péter, Erdei Ferenc neve nem volt megtalálható az aláírók között. Egyébként Bibó István is tartózkodó álláspontot foglalt el. Veres Péter álláspontját a törvénnyel kapcsolatban világosan megfogalmazta; 276 Illyés Gyula, Kovács Imre állásfoglalása közvetett; 27 7 témánkból következően azonban elsődlegesen Erdei és Bibó elhatározásának motívumait kívánjuk értelmezni. 27 5 Magyarország évkönyve 1938. 16. sz. 87 6 Veres Péter: Hát a parasztkérdéssel mi lesz? Népszava 1938. április 24. 27 7 Illyés Gyula: Magyarok II. k. é.n. 282—310. old. 78
