Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)

A Márciusi Front 1938. évi programjának szövegváltozatai. Bibó István szerepvállalása

Érdekesek, ám sok vonatkozásban ellentmondásosak azok a javaslatok, amelyeket feltételezhetően nagyobbrészt Bibó István és Reitzer Béla fogalmaztak, valószínűsíthetően Erdeivel a későbbiekben egyeztetve a szöveget. E szövegváltozatokban találhatók olyan alapkövetelések, amelyeket minden korábbi Márciusi Front-dokumentum és a Kiáltvány publikált változata is tartalmaz, igaz, politikai opcióként, nem leíró formában. Ezek a feudalizmus teljes lebontásával (lásd a Kiáltvány 3. pontját), illetve a nagytőke hatalmának korlátozásával kapcsolatosak (4. pont).

21

3 Ugyanakkor találunk olyan megfogalmazásokat, amelyeket a későbbi változatok ebben a formában nem tartalmaznak, s amelyek sejteni engedik, milyen sajátos, gazdasági (gazdaságpolitikai) összefüggések s elképzelések motiválták a tervezet szerzőinek harmadik utas elképzeléseit vagy ez irányú tájékozódásukat.

21

4 A gazdaság uralkodó rendszerének ellentmondásai, aránytalanságai és anarchiája okozzák alapjában véve — állapítja meg a szövegtervezetük — „a magyarság nyomorúságát. Gazdasági gondjaink az elsők és a legfőbbek, s népi közösségünknek és állami szervezeteinknek is csak akkor van értelme [!], ha a termelés és a fogyasztás kérdéseit emberhez méltóan meg tudja oldani."

21

5 A feudalizmus minden csökevényének gátló és kártevő hatását konstatálja a tervezet. A magyar gazdaságpolitikának ezért — a feudalista gazdálkodás minden tartozékával szemben — „nincs más tennivalója, mint azonnal és kíméletlenül lebontani és fölszámolni".

21

6 A tőkés gazdaság negációja is egyértelmű, jóllehet a premisszák korántsem tekinthetők minden vonatkozásban tisztázottnak, s részben magyarázzák a harmadik utas megfontolásokat. „A kapitalizmus még azt sem végezte el Magyarországon — olvashatjuk a szövegtervezetben —, amit másutt legalább megtett, hogy kifejlesztette volna a termelőerőket és könnyített volna gyarmati helyzetünkön, monopolista formáinak kifejlődése után pedig különösen nem várhatunk tőle mást, mint gyarmati kiszolgáltatottságot és kizsákmányolást."

21

7 E tézis — amelynek árnyaltabb megfogalmazásával Erdei későbbi, 1944 előtt írt más műveiben is találkozhatunk — a tőkés gazdaság magyarországi kialakulásának elsődlegesen negatív következményeivel számol, s figyelmen kívül hagyja az egyes termelőágazatok dinamikus fejlődésének pozitív hozadékait, modernizáló hatását a kiegyezést követő évtizedekben. A gyarmati státus is vitatható, mert a nemzetközi munkamegosztásba való betagolódás a félperifériás térségben elhelyezkedő magyar gazdaságot egyszerre dinamizálta és tette függővé a nemzetközi pénz- és iparvilágtól. E folyamatok értékelése nemcsak a múlt értékelése, de a jövőkép értelmezése és alakítása szempontjából is stratégiai jelentőségű volt. Összefüggött ugyanis azzal a kérdéssel: kimerültek-e a tőkés fejlődés lehetőségei Magyarországon, illetve hogy milyen mértékben bontakoztatható ki, gyorsítható — illetve kibontakoztatható-e egyáltalán — a „polgárosodás", ha eredendő létformájából következően nemzetközi tőkés pénzés áruviszonyok idegennek minősülnek, s felszámolásukat, lebontásukat szorgalmazzák, igaz, egyidejűleg hangsúlyozva a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel jelentőségét. 21

3 Mit kíván a magyar nép? — Válasz, i. m. — Függelék: 8. 21

4 Erdei „társszerzőségét" valószínűsítik azok a szövegegyezések, amelyek Erdei Ferenc Válaszban közzétett Szövetkezeti mozgalmak (Válasz, 1937. 412—427. old.), illetve Szövetkezetek (Válasz, 1937. 673—684. old.) kimutathatók. Az általunk elemzett szövegszerkezet azonban — kiforratlan formában — radikálisan új mozzanatokat, politikai opciókat s egy makrotársadalmi megoldásra vonatkozó elgondolást is tartalmaz. 21

5 Függelék: 5. 21

6 Függelék: 5. 21

6 Uo. 58