Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)

A makói találkozó

nincs helye. Csak azt lehet tenni, aminek a feltételei és lehetőségei tisztázva vannak. Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy a jelenlegi rendszerrel szemben forradalmárok vagyunk. És olyan eszközt használunk vele szemben, amely a legcélirányosabb. ... Mik vagyunk mi? Valószínűleg agrár szocialisták. Szocialisták kiélezett marxizmus nélkül és nacionalisták imperialista célok és törekvések nélkül. De nem fontos annak a megállapítása, hogy mik vagyunk. Nem fontos, sőt veszedelmes volna a magunk törekvésének beskatulyázása egy már meglévő rendszerbe. A népért megyünk azzal a néppel, akit előbb meg kell nyerni a népi politika számára. A terep tisztázott. Tisztázta a Márciusi Front. Sőt nemcsak a terepet tisztázta, de tudományos alapon is igazolta azt, amit mi fogunk tenni."

15

8 Szöllősi Jenő 1937. november 20-i keltezésű levele arról tanúskodik, hogy a nemzeti radikalizmuson belüli irányzatok Makón sem különültek el még világosan. A későbbi nyilas miniszter ekkor még a Kisgazdapárt egyik makói vezetője, kapcsolatai azonban már ekkor többirányúak, jóllehet meghatározóan jobboldali irányultságúak és ezen a talajon „reformpártiak". Érdekesen dokumentálódik e tény az általa kezdeményezett előadás-sorozat tervezetében. A felkért előadók között —levele tanúsága szerint — Kerék Mihály, Németh Imre mellett Rajniss Ferenc is megtalálható. „Téged is arra kérlek — olvashatjuk a levélben —, hogy vállalj egy témát s tarts arról január havában előadást, vagy felolvasást. Neked a földmunkások fejezetet szántam. Kérlek, fogadd és vállald jó szívvel közeledésemet."

15

9 Ismereteink szerint Erdei nem vállalta az előadást. A politikai színskála különböző pólusát képviselők felfigyelnek tehát Erdei tehetségére. Mert a sort folytathatnánk: az újabb levélrészletek csak megerősítenék egyrészt a szociális kör tágulását és tagoltabbá válását s ezen keresztül azt a feltételezésünket, hogy a kettősség nem egyszerűen Erdei lelkiállapotát jellemzi: objektív léthelyzetet tükröz. Budaligeten, fűtetlen házban, elemi létgondokkal viaskodva írja könyvét egy huszonhét éves fiatalember, küszködve a múlt árnyaival, időhiánnyal, „megverve" rendkívüli tehetséggel, beleérző készséggel, a feloldhatatlan dilemmák tudatával, miközben a szerveződő — igaz, ideiglenesen — új erőre kapó demokratikus mozgalmaknak s a népi irodalomnak egyik ünnepelt alakja, potenciális vezéregyénisége. A forradalmi hevület s a csüggedés, a túlcsorduló magabiztosság s önbizalomvesztés „változását" ezért nem magyarázzák csupán vagy elsődlegesen pszichológiai komponensek, alkati sajátosságok. * * * Akik a Válasz decemberi számában olvasóként kezükbe vették Erdei Ferenc A szabadság politikába, című írását, természetesen e belső történéseket nem ismerték, s arról sem volt tudomásuk, hogy a cikk korábban — a vita kezdetibb szakaszában — íródott. Az új fellobbanó dialógus tárgyát, amelybe több párt, mozgalom képviselője is bekapcsolódott, érthetően a megjelent tanulmány képezte.

16

0 S ez így természetes : az irodalmi, politikai történéseket a tárgyi alakot öltő művek, cselekedetek alakítják elsődlegesen. Erdei írását, amelynek alapvető mondanivalója valóban a Márciusi Front politikai jellegének erősítése, már kortársak és ezek sorában egyes ellenzéki pártok vezetői is félreértették. A cikk tézisét ugyanis új párt alapításának szándéknyilatkozataként értelmezték. Ilyen üzenetet azonban az írás a „sorok között" sem tartalmazott: 16

8 H. Szabó Imre levele Erdei Ferenchez. Makó. 1937. november 7. Levelezés: 160. 15

9 Szöllősi Jenő levele Erdei Ferenchez. Makó. 1937. szeptember 10. Levelezés: 204. 16

0 Erdei Ferenc: A szabadság politikája. Válasz 1937. 712—721. old. 44