Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
A makói találkozó
hatékonyságukat tekintve a többi ellenzéki párt mérlege sem biztatóbb: „a baloldal kisebb-nagyobb pártjai pedig mivelhogy dogmatikus demokrata politikát űznek, és múlt időket idéznek akkor, amikor a nyilas veszedelem a kapuk előtt áll, és amikor a szabadság eszméje éppen a legpolitikusabb föllépést és a leghatározottabb akciót kívánná. Elég, ha a jelenlegi pozícióikat tudják tartani, nem hogy országépítő szándékot táplálnának. A szociáldemokrata pártnak is csak egy nagy történeti igazsága és perspektívája van. Minden közelebbi ereje és iránya gyönge és bizonytalan. Ezért nem tud hódítani sem a parasztság, sem az értelmiség felé." 12 6 Erdei cikkét s korábbi publicisztikáit nem azért idéztük, mert azokat az egyes politikai pártok objektív megítélése szempontjából mértékadónak tekintjük. Reflexiók fogalmazódnak meg ezen írásokban; a pártok belső életét, programjait Erdei nem tudományos igénnyel elemezte. Világosan kitetszik azonban belőlük, hogy erősödik feltételezése: nincs a pártok között egy sem, amelynek kezdeményei „a legkisebb reményt nyújtanák arra, hogy egy radikális reformpolitikának határozott útja van az országban...". 12 7 A perek és az ellenzéki pártoka fővárosban közvetlenebbül érzett álságossága, illetve tisztességgel társuló tudákossága, korlátok közé szorítottsága vagy erőtlensége élezi ki Erdeiben a dilemmát: milyen legyen a jellege és merre vezessen a Márciusi Front útja. Mert azt is látja, hogy azok az értelmiségi csoportok, amelyek egy-egy folyóirat körül csoportosulnak és irodalmi politikát folytatnak, nem jutottak még odáig, hogy politikai érvénnyel szólhatnának az emberekhez. 12 8 Ugyanakkor mindez személyes kihívást is jelent számára. „Igen a politika... Ez úgy jött, mint ahogy komoly nagy dolgok szoktak jönni: magától, de kikerülhetetlenül. A múltkori pesti létemkor tapasztaltam először — írja Diósszilágyi Évának —, hogy valaki vagyok a pestiek közt, olyasvalaki, akire hivatkoznak és akit érvül emlegetnek. De akkor író voltam és gazdasági-szociológiai szakember. De most, hogy rossz világ jön az írókra, és hogy az írói országháborítás zsákutcába jutott, komolyan politikus emberek szükségeltetnek, és ilyenfajta várakozás nincs felém. A M. F.-on belül van egy ,politikus' párt az ,írókéval' szemben, s ez rám hivatkozik és támaszkodik elsősorban. Akartam, vártam és örülök neki, s ilyen minőségben az a heti két nap, amit a városban töltök, politikai forgolódások közt telik el. Vagy 14—20 olyan haladó csoport van Pesten —folyóiratok, párttöredékek—, ami valamiféle szellemi népfront egységbe kívánkozik, és hajlandó politikai gondolkodásra, most ezeket illesztgetem egybe, s ez jó munka, és ebben egy kicsit már »késznek' mutatkozom. Az emberek, akik közt ez a forgolódás folyik, fantasztikusan sokfélék. Hogy csak határesetet említsek: Vámbéry Rusztem — Dessewffy Gyula gróf — Katona Jenő — Darvas József — a márciusi agráriusok, ortodox marxisták — liberálisok—zsidók és fajvédők etc." 12 9 A huszonhét éves fiatalember szíve választottjához írt levele tartalmazhat „poétikus" túlzásokat, és mint később látni fogjuk, a hangulati ingadozásokat nemegyszer önértékelési zavar magyarázza, s hogy ezeket Erdei irodalmi anyaggá szublimálja: a Parasztok lírai részeinek egyes nyersfogalmazványai így születtek. Am e levél nem tartalmaz túlzásokat: Erdei kapcsolatrendszere valóban szinte napok alatt épült ki, 12 6 Erdei Ferenc, i. m. 12 7 Erdei Ferenc, i. m. Figyelemre méltó, hogy a Várospolitikai Szemle ugyanezen száma közölte „Eckhard Tibor hívó szavát a Kossuth pártiakhoz" s azok elutasító válaszát. Lásd Csorba János cikkét és Fried Ármin válaszát. Várospolitikai Szemle, 1937. november 12. 1—5. old. 12 8 Erdei Ferenc, i. m. 12 9 Erdei Ferenc levele Diósszilágyi Évához. Budaliget, 1937. okt. 24. Forrás: i. m. 63—69. old. JAM 90. 108. 1. Levelezés: 247. 34
