Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)

A makói találkozó

tagjaként részesei a munkásság, a népek nemzetközi szolidaritásának; védve Veres igazságát, egyben korrigálva álláspontjának egyoldalúságait. „Veres Péter csak mond fajt, de népet ért. A nép pedig igenis valóság. Van úgy is, mint osztályok harcát egybefogó és módosító tény és úgy is, mint az emberi igazságokat átélő és megvalósító értékkövetelmény."

9

4 S a fajelméleti értelmezést egyértelműen kiiktatandó, az alaptételt megismétli: „Ez a nép természetesen nem ,vérképlet' és nem mindent felfaló egység. Egyszerűen egy olyan érvényes társadalmi csoportosulás, amely az emberiség nagy földi társadalmán belül az egyetlen komolyan számításba jöhető kerete a társas életnek. Olyan egység, amelyen belül közelítheti meg az ember az igazság kisebb vagy nagyobb mértékét."

9

5 Felfogásunk szerint e ponton Erdei túlzottan ki is tágítja a fogalmat, amit az is magyaráz, hogy a nemzet kategóriáját, pontosabban a nép és nemzet fogalmának viszonyát zárójelben hagyja. A műfaj és a terjedelem azonban egyaránt behatárolták lehetőségeit. írása így is eleget tett funkciójának: elvi alapokat segített lerakni egy, a magyar progressziót megosztó fájdalmas nézetkülönbség tisztázásához. Más kérdés, hogy e nézetkülönbségek — hol lappangva, hol manifeszt módon s különböző ideológiai jelmezekben — napjainkban is a progressziót megosztó viták alapjául szolgálnak. A Márciusi Front szintéziskísérlete — s Erdei írása része e folyamatnak — ezért megbecsülendő hagyomány. Más példákat is idézhetnénk. Erdeit a makói találkozó előkészítésével kapcsolatos vitákkal összefüggésben is foglalkoztatta az az újra és újra tapasztalt tény, hogy az irodalmi hatás, népszerűség nem egyenértékű a politikai befolyással, pontosabban a politikai bázis tartós megerősítésével, ami — a szövetkezeti mozgalmon belüli harcok is erről győzték meg — a sikeres politikai akció nélkülözhetetlen feltétele. Ezért — kezdetben a helyi sajtóban — megkísérli a direkt politizálást. A Makói Független Újságban, a Várospolitikai Szemlében sorra jelennek meg az országos politika történéseit szemléltető írások, tárcák. Pártpolitikai írások ezek a javából; a politikus Erdei Ferenc névjegyei. Két jellemző cikket idézünk, melyek különösen alkalmasak Erdei korábbi írásaitól — a szociográfiától, szakcikkeitől, szövetkezetpolitikai reflexióitól — stílusukban, hangvételükben eltérő „jelentkezések" szemléltetésére. Az őszi politikai szezon elé című, augusztus 22-én kelt írás tömör Darányipamfletként is értelmezhető. Igen, a kies fürdőhelyen „egységes nemzeti pártjának rejtelmes egységéről" elmélkedő kormányfő rajza szarkasztikus, „bölcsessége" Erdei politikai krétarajzában korlátoltságként argumentálódik. Hasonlóan tömör és lucidus a többi politikai párt, különösen a két ellenzéki párt bemutatása. Szellemes a Kisgazda Párt kétkulacsosságának szemléltetése, a szociáldemokrácia helyzetének aforisztikus tömörségű, méltányos jellemzése: „A szociáldemokrata párt most is, mint annyi év óta, állóharcot folytat. Az állóharc a vereségnek az előjele rendszerint, de lehet-e felpanaszolni a vereség kockázatát ott, ahol az sem lenne csodálatos, ha elpusztult volna minden védősereg, amelyben az ember a szabadság kockázatáért küzd? Mindenesetre nincs más menedéke ma az ember és a gondolat szabadságának, mint a szocialista sajtóorgánumok megtépázott lapjai."

9

6 A másik írás apropójául is Darányi beszéde szolgál, de Erdei a miniszterelnök egy patetikus, ám történelmileg megalapozatlan kijelentése kapcsán a fasiszta ve9

4 Erdei Ferenc: A nép. i. m. 9

5 Erdei Ferenc: A nép. i. m. 9

6 Erdei Ferenc, i. m. Az őszi politikai szezon elé. Várospolitikai Szemle 5. sz. augusztus 2. 5. old. 28