Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
Felbomlás és záróakkord
tésére. 34 6 Ennek érdekében kérte fel minden korábbi munkatársát a Féjával való együttműködésre. 34 7 Erdei május 12-én kelt válaszlevelében a következőket írta: „Kedves Györgyöm, szomorú szívvel vettem tudomásul a Válasz elmúlásáról írottakat, s ez a szomorúság akkor is hatalmába kerít, ha az összes érveket elfogadom. Nem mondok tehát ellent a megszüntetésnek, azonban Veled együtt nagyon őszintén sajnálom. A tervekhez ellenben már van hozzátenni valóm. A Kelet Népéből elhiszem, hogy lehet jó folyóiratot csinálni, sőt azt is elhiszem, hogy elterjeszteni is sikerül. Azt azonban nem tudom elképzelni, hogy olyan iránymutató orgánummá legyen, mint amilyent kívántunk a Válasszal megteremteni. Tudom, hogy nem sikerült, és azt is tudom, hogy a Kelet Népével sem sikerül. Hogy miért, azt hosszú volna elbeszélni, s csak élőszóval lehet. Mindamellett szorgalmas munkatárs leszek, és nagyon szívesen írok bele, és jónak tartom a Féja szerkesztését. 84 6 A Választ Szabó Pál és Féja Géza együtt jegyezték s közösen kérték Sárközi támogató együttműködését. Az ismert törvények értelmében ezt ő csak névtelenül vállalhatta. 34 7 A Válasz megszűnésének körülményeiről és utódlási lehetőségeiről lásd Sárközi György: Búcsú az olvasótól. Válasz, 1938. 309—310. old. Sárközi György levele Gulyás Pálhoz. Közli K. Nagy Magda. In: Válasz, i. m. 250—251. old. A levélben Sárközi többek között a következőket írja: „Kedves Barátom, lapodat abban a percben kaptam, amikor betettem a gépbe a papírt, hogy írjak Neked. A Válasz csakugyan megszűnik. Szomorúsággal közlöm ezt, de úgy érzem, hogy nem hoztam szégyent az alapítókra, és nyugodt lélekkel állhatok föl helyemről. A Válasz magas nívóját mindvégig megőriztem, egyetlen sorában a magyar és szociális gondolatot megtagadni nem engedtem, s ezenfelül a Válasz a legbecsültebb, s a kis ország határain túl is ismert, iránymutató lap lett. Furcsa ezek után azt mondani, hogy a megszűnés egyik oka anyagi. A Válasz közönsége egyre szaporodott, de mindvégig nem tudta azt a mértéket elérni, hogy legalább a nyomdaszámlát fedezhessük. A segítségek kiapadtak. Magam sem tudok többet áldozni, s úgynevezett ,közgazdasági jövedelmek' után szaladgálni szégyenletesnek tartottam volna. A parasztsághoz csak elvétve jutott el a róla szóló folyóirat, de honnan is fizethette volna meg azt a kis előfizetési díjat is? A középosztálynak is a legszegényebb rétege állt mellénk. A zsidóság idegenül, a nagy konzervatív keresztény tisztviselő és birtokos réteg ellenségesen, a nyilas gyanakodva a magas hangra, értetlenül állt velünk szemben. Legnagyobb hatása kétségtelenül az ifjúságra volt, az ifjúság legjobbjaira, de ezek, persze, eltartani nem tudták. Erkölcsi okok is közrejátszottak: az az írócsoport, amely a Választ, hosszabb-rövidebb ideig írta, s a lap élén jegyezte, már nem volt egységes. Miközben én a lap legfőbb feladatának a radikális földreform és ipari munkásvédelem mellett a magyar öntudat kialakítását, s a nemzeti öncélúság minden körülmények közötti védelmét tartottam, akadtak németekre kacsingató, nácizáló társaink, akik lelkükben már nem vállalták a közösséget a többiekkel, s alig várták, hogy a Választ betiltsák, vagy más módon megszabadulhassanak közülünk. Tiszta helyzetet kellett teremteni. Végül pedig úgy éreztem, s ebben Németh László nézetével találkoztam, hogy a Válasz betöltötte hivatását, ideje lejárt, s a legszebb tett: a kellő pillanatban meghalni. Az idők megsűrűsödtek körülöttünk: az ideológiai építgetésre (egy meglehetősen körülhatárolt körben) nincs idő, ki kell állni a politikai küzdőtérre. Ilyen kísérleteinkre azonban, amelyekkel mi, független, de végtelen írócsoport próbálkoztunk, a politika kíméletlen ellentámadással, hatalmi eszközökkel, börtönnel felelt. Az új sajtótörvény életbeléptetésével, ha ugyan megújítják lapengedélyünket, mely megbízhatatlan kezekben van, még megnehezedett volna a helyzet. így alakult ki az a gondolat, hogy a politikai kapcsolatokkal rendelkező Kelet Népéve 1 — az erők koncentrálása végett is — egyesüljünk. A Kelet Népét Féja Géza és Szabó Pál szerkesztik, kívánságukra én is résztveszek a szerkesztésben, de több okból névtelenül. Többek közt azért is, hogy feltűnés nélkül, a szakadás látszata nélkül távozhassam. Szerkesztő bizottság nem lesz. Ez a Válasznál sem vált be. Németh László Féja személye miatt nemigen fog írni — sajnos a lapba, de ezt a lehetőséget nem zárta ki. Ő azonban már a Válaszhoz is csak rajtam keresztül kapcsolódott. Rád okvetlenül számítunk, s a főbb munkatársak még Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Tamási Áron, Veres Péter, Kerék Mihály, Kovács Imre, Szabó Zoltán stb. lesznek. A Kelet Népe átveszi a Válasz jól kiépített rovatait, s általában inkább fog emlékeztetni a régi Válaszra, mint a régi Kelet Népére. A Válasz beolvadása azt is jelenti, hogy az előfizetőinek — akik ma már inkább politikai érdeklődésűek — a Kelet Népét küldjük tovább." Válasz, 250—251. old. 100
