Tóth Ferenc szerk.: Hollósy Kornéliának A magyar írók április 13. 1857. A Makói Múzeum Füzetei 67. (Makó, 1990)

A sajátos időkben, melyekben élünk, a XIX -ik század dialecticája sok hitvány dologra ruházta a legszebb elnevezéseket. Lovagiasság, polgáriasodás, loyalitás, ildom sat. nem egyszer szomoritó és piritó gúnyoraként tűnnek föl annak, mit egykor igy tanitottak minket nevezni. Te a művészet nemes leánya, kedves honi csalogányunk, maradj a régi, becsületes elnevezésednél, s a régi jó fogalmaknál. Brüssel: május 14. 1857. Eszther sat. szerzője. $ Fülemüle szégyenülve bokrán, Édes irigységgel hallgatott rá, S kedve-szegve rejtezék vadonba Hogy silányabb énekét elmondja. (Arany) Pesten, ápril. XIV. 1857. Greguss Ágost % Gyászos napok után, hazádba vissza vezényle kebled vonzódása; eljövél, hogy hangod elbájoló csengése balzsamot hintsen a vérző sebekre, enyhülést szerezzen az elcsüggedteknek, 's csillapítsa a felhevülteket. — E hazának száz meg százezer tapsai hirdetik hatásod nagyszerűségét. A sors jutalmul megajándékoza a legszebbel, mert példás jóságú családanyává tőn. Szived koronáját ez uj hajtással ékesitvén föl, — mely annál ragyogóbb, mennél ritkább jelenben —, elérned engedé, a vajmi ritkán elérhetőt, — a tökélyt. Aszód május 8-án. 1857. Báró Podmaniczky Frigyes