Banner János: Apátfalva néprajzi vázlata. A Makói Múzeum Füzetei 66. (Makó, 1990)

A település

községen kívül levő Vásártéren, heti piacait a templommal szemben, a községháza előtt tartják. Van ezen a heti piacon minden, ami a termeléssel nem foglalkozó lakosság minder napi szükségletét biztosítja, sőt még túl is megy azon. A zöldségek során, a mészáros jellegzetes állványa mellett, sátor nélkül szerényen húzódik meg a mézeskalácsos asztala, melynek emelkedettebb részéhez büszke tartással támaszkodik a mézeskalács huszár, mellette egy-egy kard. Előtt fekszik a leragasztott képű pólyásbaba. És jut az egymás felé nézegető fiataloknak cifra piros szív is, hogy a „szív küldje szívnek szívesen." A másik oldalon vásáros sátrak sorakoznak, ahol bádog edényektől a vászonig sok minden beszerezhető. És ide szívesen jön mindenki, mert nyugodtan, a férfi nép beavatkozása nélkül csak itt lehet megtárgyalni a vasárnapi bálon történt eseményeket. Pedig ilyen esemény történik ma is, de történt régen is, mint az apátfalvi népballada meséli: Felszállott a páva Vármegye házára, Látod, Bagi András Most esett rabságba: Se nem a gulyáér, Se nem az ökörér, Hanem Sinka Pista Fejbe csapásáér. Mán Bagi Andrásnak Minek a bokréta, Mikor mán ő is csak Egy szál levendula. Egy szál levendula Két szál tubarózsa, Mer Sinka Pistának Ő volt a gyilkosa. Egyszer ütött oda, Véres lett fokosa. Másszor ütött oda, Elállott a szava. Pátfalvi temető Balra van kerítve Szegény Sinka Pista Oda van temetve. Mán Sinka Pistának Húzzák a harangot, De Bagi Andrásnak Csörgetik a láncot. Apátfalvának hosszan elnyúló utcáit keresztirányba haladó néhány szélesebb utca mellett keskenyebb közök kötik össze. 6