Banner János: Apátfalva néprajzi vázlata. A Makói Múzeum Füzetei 66. (Makó, 1990)
A település
Ez a nóta is mutatja, hogy mindaz a terület, amelyik a mai Maros töltésen belől, a nagylaki határtól a makói határban levő Szárazérig terjedt, legelő volt, amelyen az apátfalvi pásztorok, sokszor szegénylegényekkel cimborálva legeltették a rájuk bizott lábasjószágot. De a királyhegyesi szántóföldek barázdája mindig lej ebb húzódott a Maros felé, apránként emelkedtek a fehérre meszelt tanyák a Nagykút, Belez, Kardos és Tóth Laci düllőbe, a dáli ugaron, a Gyepi ugaron, a Csordakút düllőben, feltörte az eke a Cservölgyet, sőt a Maros töltésen belől fekvő Tárnokot is és ma a Maros egyre szakadozó partja nem a legelésző jószág lába alól, hanem az eke elől szakítja el minden évben a maga 3-4 méteres területét. A Maros túlsó partját pedig elszakította a trianoni béke. így szűnt meg apránként a legelő s szaporodott az aranykalászt rengető szántóföld, mely ma megélhetést nyújt a lakosságnak. Ma a földművelés úgyszólván egyedüli foglalkozása az apátfalvi lakosságnak, mert a halászat, mióta a vízben keresett kenyér nagyobb fele is a bérlőnek megy, vagy a jegyért vándorol az állam kasszájába, önálló keresetnek nem igen tekinthető. Földművelő község Apátfalva. A tanyavilág szétszórt házai, a község nagyméretű telkei, mind a gazdálkodásról beszélnek. A TELEPÜLÉS Az eredetileg folyómenti településű község képe a Maros szabályozásával erősen megváltozott. Azok a Maros folyása szerint igazodó utcák, melyek az utolsó település legelső ideköltözöttjeinek házaiból verődtek össze, nyom nélkül eltűntek, s ma a térkép tipikus mérnöki falu benyomását kelti, éppen úgy, mint az összes környékező községek, Makó belső részének kivételével. De hogy a település magja kétségkívül a Maros mellett volt, bizonyítja az is, hogy maga a templom, amely rendesen a község közepén áll, ma a Maros holt ágához legközelebb eső utcában van. Ezt a tényt a történelmi feljegyzések is igazolják. „1820-ban 24 ház elbontatott a Maros utcában. Helyére a vízár ellen, mely azelőtt már egy egész utcát elöntött, erős töltés emeltetett." „1852-ben új töltés készülvén a Maros ellen, a községház utcájában ismét 30 házat bontottak szét. Tulajdonosaik a helység északi és keleti oldalán kaptak házhelyeket." A töltés felépítésével Apátfalva megmenekült ugyan a Maros pusztításaitól, de ugyanakkor terjeszkedésének iránya is meg lett szabva. Az 1882—83-ban felépített ACSEV vasútvonal aztán az észak felé terjeszkedés lehetőségét vágta el s mivel a vasúti vonalon túli települést ma sem kedvelik, a község kelet és nyugat felé terjeszkedhetik csupán. Ezért mutat a mai térkép kelet-nyugati irányban húzódó képet. Fő utcája nem esik az országút mellé, mint a szomszédos Magyarcsanádnak. A makói országút nem a község közepén megy át s így az országút településében nem játszott olyan szerepet, mint a Maros. A Maroson hajdan kompközlekedés volt, melynek nyomai a közútihíd mellett ma is megvannak. Őscsanád felé fontos átkelőhely volt ez, melynek fontosságát az azóta épült 4
