Banner János: Apátfalva néprajzi vázlata. A Makói Múzeum Füzetei 66. (Makó, 1990)
A lakóház
san haladó gazlécek alakja. A gerinctől az ereszig húzódik a tető beszegésére szolgáló végdeszka mindkét oldalon. Az ablak felett kiálló falperem a vizöntő vagy vízvető, felette nyugszik a szintén menedékes repülődeszka. A nádtető gerincén húzódik végig a tetőkoporsó, amelyről a lefogok ereszkednek alá, alsó végük a koporsóval párhuzamosan húzódó vastagabb lefogóra támaszkodik. A ház csurgójánál a kerítésre deszka tetőt tesznek, hogy a lecsurgó eső kárt ne tegyen a vertfal kerítésben. De menjünk fel egy ilyen ház padlására! Az apátfalvi ház oldala nem deszkából készült, hanem az oszlopokkal határolt rész közé erős karókra sövényt fontak. Ezt kívül-belül betapasztották éppen úgy, mint a kasoknál láttuk. Ezt az építkezés módot még a Jászságból, illetőleg a palócokkal érintkező Heves megyei községekből hozták magukkal. Az egész szerkezet a ház elején és végén, esetleg közepén a földbe ásott, erős, vastag, a felső végén kétfele ágazó ágasfán nyugszik. A ágasokon keresztül fekszik a szelemen, amely lehetőleg akkora darabból van, mint amilyen hosszú az egész ház. A szelemen hosszúságától függ, hogy hány helyen kell alátámasztani. A szelemenen nyugosznak a szarufák, melyeknek felső vége egymásba van csapolva és faszeggel erősítve. A szarufák alsó vége a koszorúfán nyugszik és ahhoz faszeggel kapaszkodik. Rajtuk keresztül feküsznek az egymással párhuzamosan futó gazlécek. A nádtető — gyékénnyel vagy gúzzsal megkötve — ezeken nyugszik. Ezt az ősi formát azonban csak néhány háznál találjuk már meg, a mellék épületeknél azonban még ma is elég gyakori. De ha ebben a formában nincs is meg, megtaláljuk lépten-nyomon egy fejlődöttebb formában. Igaz, hogy az átmeneti alak itt hiányzik. A sövényfonásos házat vertfalú ház váltotta fel. Megszűnt az alsó faváz teljesen s így az ágasfának nem lehetett helyet szorítani a falban. De ha ki is szorult az eredeti ágasfa az épület szerkezetéből, emlékét öntudatlanul is őrzi az ablak, amely ezért nincs soha középre téve. Míg ágasfa volt, az nem engedte, hogy középen legyen, mióta a szerkezet megváltozott, a megszokás nem engedi. Az ágasfa kiszorulása után a tetőszerkezet csak nagyon kis változáson ment át. Az egész szerkezet lényegileg megmaradt, csak éppen az ágasfa pótlása vált szükségessé. Ezt a célt szolgálja a kecskeláb. Vízszintesen nyúló részét, a talpát, a ház végső falaira helyezik, s arra illesztik a két kötőfa segítségével az ágasfát pótló kecskelábat, amely egészen megfelel ennek a célnak. Az eredetileg középen lévő ágasfát hasonló szerkezettel pótolják, de itt már a szelemenhez kötik az erősítést. Sőt, hogy a tartása még erősebb legyen, mellé ollótalpat tesznek. E kis módosítás leszámításával az egész szerkezet változatlan maradt. A padlást a mestergerendán és koszorúfákon keresztülfekvő folyófák tartják fent. Az újabban épült házak már nem szelemenes szerkezetűek. 18
