Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)

Makó ostroma

-út torkolatából, s egy harmadik a Rác-út és a vasút közötti terület kiemelkedéséről tüzelt. 13 7 A városban pillanatok alatt elterjedt a hír, hogy az orosz előőrsök a város szélénél vannak. Az első belövésre pánik tört ki a városban, a boltok bezártak, a vasúti forgalom megszakadt. 13 8 A városban német egység egyáltalán nem, magyar katonaság is csak alig volt. Egy Debrecenből éppen ideérkezett huszárszázad, néhány a városban lévő kisebb honvédegység és az ún. „őrszázad" vásárhelyi tagjai kezdték meg a város védelmét. A szovjet páncélosok ellen Tótkomlósról a csanádpalotai támadást biztosító roham­tüzér üteget azonnal Vásárhelyre rendelték. A 7. rohamtüzér osztály 1. ütege délelőtt 11-kor elindult és Orosházán keresztül délután 3-ra ért Vásárhelyre. A rohamlöve­gek és a T 34-esek között a teljes besötétedésig dúlt a harc. A rohamtüzérek éjsza­kára Újváros szélső utcáiba húzódtak vissza. 13 9 A csatáról a szovjet források is meg­emlékeznek: „Az ezred támadása sikertelen volt. Az ellenséges túlerővel kemény har­cot vívott Földeáktól északra". Az itt folyó küzdelem súlyosságára és a feladat fon­tosságára vet fényt, hogy a 228. hadosztály hadműveleti osztályának vezetője, a parancsnokságról a helyszínre, Vásárhely alá érkezett és ott tette meg a szük­séges intézkedéseket. 14 0 A tartalékból előrevont 795. lövészezred szeptember 25-e estére éikezett Csa­nádpalota közelébe. Támadása sikerrel járt, s szeptember 26-ra ismét teljesen szovjet kézben volt Csanádpalota. A község plébánosa a harcok elől a főutcán lévő paró­kiáról egy falu széli házba húzódott. Ott írta a következőket: „26-án hajnalban erős lövöldözés zaja rázta meg a házat. Egyre gyakrabban. A mellettünk elhúzódó kukoricásból sűrű rajokban özönlenek a szitáló esőben az orosz katonák. ... Egyre több húzódik el az ablakunk alatt." A községbe előző nap bevonult magyar ro­hamtüzér üteg a jelentős páncélos erőkkel támadó 14 1 szovjetekkel a Csanádpalota körül vívott harcokban az utolsó lövegig megsemmisült. 14 2 Szeptember 25-e reggelén a 228. hadosztály 767. ezrede a határtól Magyarcsa­nádon és Apátfalván keresztül Makóra vezető főúton nyomult előre. A magyar katonák az előző napi harcok után csak biztosító egységeket hagytak e két faluban. A szovjetek megérkezése előtt 4—5 órával azonban ezek is elhagyták Magyarcsaná­dot. A szomszédos Apátfalvára is minden ellenállás nélkül vonult be a szovjet ezred II. zászlóalja reggel 8—9 óra között. Felszerelésük igen komoly volt. Harckocsik, páncéltörő ágyúk és aknavetők mellett még két sorozatvető is támogatta a gyalog­ságot. A „sztalinorgonákat" az apátfalvi templom előtt állították fel, s onnan lőtték a makói vásárteret. A feljegyzések szerint a szovjet erők a Csorgó vonalánál meg­állottak. 13 7 Herczeg Mihály: Vásárhely felszabadulása. Vásárhelyi tanulmányok 2. Hódmezővásárhely, 1970. 15. A vásárhelyi visszaemlékezők szerint a néhány száz főnyi gyalogságnak kézi fegyverein kívül aknavetői is voltak. 13 8 Kristó Nagy i. m. 472. Szegedről a vonatok csak Algyőig közlekedtek. 13 9 Adonyi i. m. 235. 14 0 Veszelik i. m. 41. Adonyi i. m. 235. A Hódmezővásárhelytől 1.5 km-re délkeletre vívott ütközetben 6 szovjet harckocsit kilőt­tek és tizet megrongáltak. 14 1 Csima i. m. 269. 14 2 Adonyi i. m. 234. Elesett az üteg parancsnoka, Kőszeghy Barnabás főhadnagy, három tiszt és 32 katona. Megsemmisült 9 rohamlöveg. Kovács Marcell visszaemlékezése. Palotai Krónika 8. 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom