Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)
Makó ostroma
az előző napokban Orosházára megérkezett 7. rohamtüzérosztály páncélosai egy Mezőhegyesről induló gyalogzászlóaljat támogatva visszafoglalják Csanádpalotát. Az osztály 1. és 2. ütege ezért szeptember 24-én délelőtt Tótkomlósra érkezett. Az osztályparancsnok és az ütegparancsnokok innen továbbmentek Mezőhegyesre, felvették a kapcsolatot a 12. gyalogezred támadásra kijelölt zászlóaljának parancsnokával és megszemlélték a megindulási körletet. Megállapodtak, hogy a támadás szeptember 25-én, hétfő reggel 8 órakor indul a 2. üteg rohamlövegeivel az élen. Az 1. üteg és a törzs Tótkomlóson áll készenlétben, ill. biztosítja az előretörést. Az 53. szovjet hadsereg-parancsnokság utasításának megfelelően a 110. és 170. harckocsidandár kijelölt egységei hajnalban kiindulás állásaikba — Földeák körzetébe — Csanádpalotán keresztül vonultak. A kövegyi plébánián fel is jegyezték: „Éjszaka hernyótalpasok zakatoltak. Nagy erő vonulhatott át Palotán." Szárnyaik biztosítására négy harckocsi Mezőhegyes felé fordult, s ott éppen a Csanádpalota ellen támadásra készülő zászlóaljat zavarta meg. A támadásra már előkészült magyar rohamtüzér üteg, kilenc rohamlöveggel azonnal a gyalogság segítségére sietett. Egyenlőtlen küzdelem bontakozott ki. A szovjet harckocsik közül egyet azonnal kilőttek, a visszaforduló tankokat pedig Csanádpalotáig üldözték. A harckocsi dandár többi tankja ekkorra már elhagyta a falut, s a házak között csak néhány gyalogos szakasz és kisebb ellátó egységek voltak. A rohamtüzérek és a beérkező gyalogzászlóalj kora délutánra tűzharccal visszafoglalta a községet ill. annak nagyobb részét. Az eseményeket így örökített meg a palotai História Domus: „Szeptember 25 ... A délelőtt folyamán ismét lövöldözés kezdődött. Tankok dübörögtek végig a főutcán. Bent voltak a magyarok. Nagy lövöldözés ... Délután 4 óra tájban elcsendesedett a helyzet. Nagyobb magyar egység volt bent." A szovjetek a rohamlövegek elől előbb a község nyugati-délnyugati részébe, az ún. Palkófalvára húzódtak, ill. délután 5 óra felé egy részük átvonultak Kövegyre. A kövegyi História Domus feljegyzése szerint: „Szeptember 25. Este 5 óra körül jöttek be először a falunkba orosz katonák. Átkutatták a falut. Éjszakára a Gyüge téglatelep körül ásták be magukat védelemre. Ekkor ugyanis a délelőtti harc után Palotán magyar csapatok voltak nyolc rohamlöveggel". 13 6 Az időközben Földeákra beérkező harckocsi egység az ott csatlakozó gyalogsággal Hódmezővásárhely irányába kezdett támadást. A T 34-es páncélosok a Rácúton nyomultak előre. A harckocsik a széles földúton gyorsan haladtak északnyugatra. A visszaemlékezések szerint 7 tank és néhány száz főnyi kísérő gyalogság támadta a várost. Kézifegyvereik mellett aknavetőik is voltak. E jelentős erő szinte észrevétlenül jutott Újváros alá. A határban még mindütt állt és töretlen volt a kukorica. A sűrű és magas növényzet jóformán teljesen eltakarta a harckocsikat, esetleg a torony teteje látszott csak ki. A harckocsimotorok dübörgése persze minden katonaviselt embernek azonnal elárulta, hogy miről van szó! A felderítők adatai alapján a szovjetek pontosan tudták Csanádpalotától Hódmezővásárhelyig egyetlen valamirevaló katonai egység sincs. Különösen elhagyott pedig ez a földút, mely szinte nyílegyenesen vezet az országhatártól az alföldi nagyvárosig. így történt, hogy késő délelőtt a Dilinkai-nyomáson már 2—300 méterre az újvárosi körtöltéstől álltak a szovjet harckocsik. Egy tank a Makói út melletti árokból, egy másik a Rác13 8 HL Filmtár, 1251. sz. tekercs KTB/H. Gr. „Süd" 1944. szeptember 25. Adonyi i. m. 232—234. História Domus. Csanádpalota és Kövegy. 43
