Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)
Csanádpalota megszerzésétől Makó ostromáig
tak. Éjfélkor azonban az utolsó magyar katonák is elhagyták Magyarcsanádot. E napról a község História Domusában a következőket jegyezték fel: „Szeptember 24-én, községünk búcsú ünnepén (Szt. Gellért vértanú napja) a templom tornyára és az országzászlórúdra felhúztuk a magyar színeket. A búcsú szentmiséjére a hívek összejöttek... A szentmise végét megzavarták, mert az elöljáróságot kihívták, a nép is kitódult a templomból. Nagylak felől nyugtalanító hírek. Délután a templom tornyából bevontuk a magyar zászlót. ... KésŐ délután Őscsanád felől az oroszok lőtték a magyarcsanádi—apátfalvi kövesutat és Apátfalvát. Estére csönd lett. ... Éjfél felé átment a falun az utolsó magyar katonai csapat." A plébános éjjel 1 órakor magához vette az oltári szentséget, eloltotta az örökmécsest és kihúzódott a tanyákra. A Marostól délre vasárnap reggel Nagyszentmiklós előtt húzódott a front. A makói—kiszombori határvadászokat itt is csak egy-két honvédzászlóaljjal, ill. egyetlen tüzérüteggel tudták megerősíteni. Délelőtt 10 órakor indult meg a 375. szovjet hadosztály egyik ezredének támadása aknavetőkkel, sorozatvetőkkel, harckocsikkal. Ekkor derült ki, hogy már nem is román csapatokkal vagy partizánokkal, hanem a Vörös Hadsereggel kell szembeszállni a honvédeknek. A nagy erejű támadás elől a csak kézi fegyverekkel (puskák, néhány golyószóró) felszerelt katonák és határvadászok gyorsan húzódtak vissza az országhatár, ill. Kiszombor felé. 112 A községben a helyzet igen kritikussá vált, s délután 1 órakor a makói állomásparancsnokság vezetője — Dávid ezredes — már a község feladását fontolgatta. A kiszombori csendőrök is ekkor vágtattak el kocsijaikon Szeged felé a községből. Eközben Apátvalván délután 3 óra tájban elterjedt a híre, hogy a szovjet partizánok már a Maroson is átjöttek. Egy háromtagú lovasjárőr azonnal elvágtatott a töltés felé felderíteni a helyzetet. Rajtuk kívül öt honvéd volt még ekkor csak a faluban. A lakosság pánikszerűen menekült ki községből a tanyákra vagy pedig a délután 4 órakor induló utolsó vonattal Makóra. 11 3 A torontáli járás főszolgabírója Kiszomborról délután 3/4 4-kor azt jelentette telefonon Makóra, hogy a község helyzete válságosra fordult, a katonák elhagyják a frontot. A mellette álló katonatiszt megállapítását is közölte: ha nem érkezik erősítés, Kiszombor megtartása lehetetlen. 11 4 A telefonbeszélgetés után nem sokkal a katonai és polgári közigazgatás utolsó képviselői is elhagyták a községet. Késő délutánra értek be a faluba a trianoni határt legutolsóként védő határvadászok. A templom körül még megpihentek, majd az estére megeredő esőben „ázottan, éhesen" kivonultak a faluból. 11 5 A község még ezen az éjszakán elesett, hisz másnap hajnalban arra ébredtek a zomboriak, hogy az utcákon a szovjet katonaság járművei állnak. A Vörös Hadsereg reggel néhány kisebb ágyút állított fel a főtéren, a katonák többsége pedig elvegyült az érdeklődő falusiak között. „Olyan képe volt a főutcának, mintha vasárnapi korzó volna" — jegyezte fel a História Domusban a falu plébánosa. A szovjet előretörés azonban megállt Kiszombornál, a katonák nem támadtak tovább a községből. Szeptember 24-én, vasárnap a Vörös Hadsereg tehát a következő Csanád megyei településeket foglalta el: Csanádpalota, Királyhegyes, Nagylak, Földeák és Kiszombor. E helységek — Nagylak kivételével — a következő napok-hetek harcaiban még hosszabb-rövidebb időre és részben vagy egészen visszakerültek a magyar csapatok kezébe. Nagylakra azonban már nem sikerült a támadó honvédegységeknek többé behatolni. 11 2 Mucsi Balázs határvadász visszaemlékezése. JAM A. 1161. 85. 11 3 Distoria Domus. Apátfalva. 11 4 Tiszaföldvári jkv. 11 5 História Domus. Kiszombor. 38
