Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)
Makó védői
Másnap reggel a vezető nélkül maradt tűzoltólegénység tovább folytatta szolgálatát, őrizte a kiürült városházát. A szeptember 21-én Pestre utazott polgármester ezen az utolsó napon még néhány órára visszatért a városba. 7 7 Érdekes, hogy a makóiak emlékezete ezt úgy őrizte meg, mintha a polgármester a piactéren felhívta volna a hadköteles férfiakat: gyülekezzenek, mert harc lesz. Ezt a harcot azonban nem a makóiak, hanem a várost védő honvédzászlóalj katonái vívták már meg. Makó védői A Makó környékén harcoló magyar csapatokról igen nehéz tiszta képet kapni. A mozgósítás, átszervezés, hadsereg-parancsnokság felállítás amúgy sem gond nélküli hetei alatt, a még kialakulóban lévő 3. magyar hadsereg támadott, majd visszavonult, egységei hol elszakadtak egymástól, hol össekeveredtek. Egy-egy terepszakaszon rövid ideig is csak akkor tudtak megkapaszkodni a magyar csapatok, ha a számbelileg többszörös túlerőben lévő, technikai eszközeit, felszereléseit tekintve pedig magasabb szinten álló Vörös Hadsereg nem támadott. Nézzük meg, milyen volt a hátország s benne Makó helyzete a román kiugrás pillanatában? 1944. augusztusában az ország belsejében csak a béke helyőrségek, bevonulási körletek, kiképző táborok és alakulatok voltak, ill. tartózkodtak. A keleti front közeledtére a vezérkar felállította a tábori póthadsereg parancsnokságot. A működését augusztus 17-én megkezdő parancsnokság alá tartalékos és póttartalékos egységek tartoztak. 7 8 Az augusztusban behívásra kerültek leginkább idősebbkorosztályúak voltak, nagyon gyakran nemzetiségiek. A ruszinokat vagy korábban a román hadseregben szolgáltakat augusztus 18-án pl. erődítési munkára, átképzésre hívták be. A negyedik háborús év hadseregének anyagi viszonyaira jellemző, hogy a bevonulóknak kellett magukkal hozni télikabátot, két rend ruhát és fehérneműt, bakancsot, takarót, evőeszközt, kulacsot, hátizsákot, de még ásót és lapátot is ! 7 9 A hadiszolgálatot ellátó egységeket is csak elavult, gyenge fegyverzettel tudták felszerelni és minimális, korszerűtlen tüzérséggel ellátni. Jellemző, hogy a páncéltörő fegyverként kiadott 35 mm-es kis belga löveg a szovjet harckocsik páncélját át sem tudta ütni. A vezérkar augusztus végén elrendelte az 1. magyar hadsereg kötelékében a Kárpátok keleti előterében, Lengyelországban lévő 23. tartalék hadosztály hazahozatalát. A terv az volt, hogy a hadosztály Szamosújvár—Bonchida területére érkezik és a szintén oda irányított 8. tábori póthadosztállyal összeolvad. 8 0 A hadosztályparancsnok által szeptember l-jén még a szovjet fronton kiadott 5. bizalmas tiszti parancs jól érzékelteti az egység helyzetét, hangulatát. „A partizánokkal való mindenféle tárgyalást megtiltok. Ha erre szükség lenne, úgy azt csak az én előzetes engedélyemmel lehet végezni." 8 1 A hadosztály ezredei a közeli hazaszállításra szeptember elejétől készültek, élelmet vételeztek és a vasút vonalakhoz tömörültek, Gordzokow—Gielniow térségében. Szeptember utolsó napjaiban e hadosz7 7 Bárányi idézett feljegyzése Füzes Károly visszaemlékezése. JAM A. 1257. 86. 7 8 Csima i. m. 268. 7 8 HL. HM Elnöki iratok. I. a. oszt. I. 89. 305—306. doboz 66000. sz. irat. 8 0 HL Tájékoztató 1944. augusztus 31. 8 1 HL A magyar kir. 23. tartalék hadosztály iratai. 1944. 25. doboz (53—54. gyalogezred). 29
