Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)
A háború közeledésének jelei és Makó kiürítésére tett intézkedések
magatartást joggal ítélte el Shvoy Kálmán Szegeden írt Naplójában: „Igen hátrányosan mutat, hogy mindenhonnan elsőnek lépnek meg a rendőrök és közig, tisztviselők." Délután 2 órakor a szovjet csapatok maguk mögött hagyták Csanádpalotát, 3/4 4-re elérték Királyhegyest és tovább haladtak Földeák felé. A vármegyeházán a főispán és az alispán a megyei és városi tisztikarnak parancsot adott az indulásra. A régi vármegyei adminisztráció utolsó iktatott intézkedése szeptember 24-én délelőtt 11 órakor történt. A kerületi honvéd parancsnokság táviratban hívta fel az alispánt, hogy a folyamatban lévő hadmüveletekkel kapcsolatban előfordulhat, hogy ellenséges ejtőernyősök, ill. gyorsan mozgó egységek meglepetésszerűen megjelenhetnek az arcvonal mögött. A vezérkar főnökének utasítására ezért a községekben 24 órán belül polgárőrséget kell szervezni. A parancsnok tartalékos tiszt legyen, tagjai pedig feltétlen megbízható lakosok. Felszerelésükkor a feltalálható összes fegyvert (katonai, vadász, idegen hadseregből származó) igénybe kell venni. Feladatuk gondoskodni a figyelésről, ill. az esetleges rajtaütéssel szemben meg kell szervezni az ellenállást. „Egy magyar község sem juthat ellenállás nélkül az ellenség kezébe!" parancsolta a távirat. Kovács Ágoston, a központi járás főszolgabírája az ügyiratban foglaltak szerint azonnal megkezdte a szervezést. Az események azonban hamarosan túlhaladtak rajta, s így az irat külzetére már csak azt vezethette rá: „Az orosz csapatok du. három óra körül Királyhegyes és Földeák községet megszállta, így további intézkedést már nem lehetett tenni." 7 4 Kovács főbíró — a vezető tisztviselők közül egyedül — nem menekült el, székhelyén, Makón maradt s osztozott a város és környéke lakóinak sorsában. A vármegyeházáról 1/2 5-kor indultak el a vezető tisztviselők és este 7 órára érkeztek Hódmezővásárhelyen keresztül Szentesre. A város tisztikara 5 órakor indult, de ők már nem jutottak át Földeáknál. Addigra az előretörő szovjet előőrsök a falu alatt elérték a makó—vásárhelyi utat és feltartóztatták a gépkocsikat. Tűzharc keletkezett és az egyenlőtlen küzdelemben három menekülő; Bugyi Ilona tisztviselőnő, Burunkai Jenő városi tűzoltó-segédtiszt és Dr. Szőnyey Károly városi rendőrkapitány életét vesztette. A többiek a kukoricáson keresztül bemenekültek a környező tanyákba, a két gépkocsivezető, Ferenczi Mihály és Farkas Mihály pedig fogságba esett. Nem sokáig tartották őket fogva a szovjetek, mert a feljegyzések szerint este 8-kor már ismét a makói tűzoltólaktanyában voltak. 7 5 Szeptember 24-e, vasárnap estére Makó légüres térbe került. A régi rendszer államapparátusa szinte mindenestől elhagyta a várost. Ezen az estén a vezetők közül már csak Dávid ezredes állomásparancsnok ill. a Makóra érkezett honvéd zászlóalj és az előretörő szovjet erőkkel közvetlen harcérintkezésben álló csendőri és határvadász erők vezetői voltak itt. Az ekkor már Magyarcsanád előtt védekező alakulatok is lassan mind közelebb és közelebb húzódtak a városhoz. A makóiak ezen az éjszakán feszülten figyelték a körülöttük zajló eseményeket. Aki esetleg kimerészkedett az utcára, néha-néha egy-egy magányos honvédet láthatott, aki hírt vitt vagy hozott az állomásparancsnokságra. A keleti égbolt egész éjjel vörösen izzott a nagylaki gyár hatalmas kenderkazlainak lángjától. 7 6 7 4 MVL Kj. fszb. i. 3017/44. 7 5 Kelemen Ferenc visszaemlékezése. JAM A. 1160. 85. Igaz István határvadász főhadnagy visszaemlékezése. JAM A. 1258. 86. Bárányi i. feljegyzés Füzes Károly visszaemlékezése. JAM A. 1257. 86. MVL Pm. h. i. 22539/44. Farkas Mihály gépkocsivezető kérelme két hét távolmaradásra, mert az autóból való kiugráskor megsérült a lábán. A másik gépkocsivezető Ferenczi Mihály volt. 7 8 Mucsi Balázs határvadás visszaemlékezése. JAM A. 1161. 85. 27
