Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)
A háború közeledésének jelei és Makó kiürítésére tett intézkedések
fogta az összes déli vármegyét, Vas- és Zalától kezdve a Tiszántúli Biharig, és olyan városi törvényhatóságok tartoztak alá, mint Nagykanizsa, Pécs, Szeged, Hódmezővásárhely. Szeptember 16-án fel is mentették, illetve olyan kormánybiztossá nevezték ki, aki a különböző területi kormánybiztosok közötti „összhangot" biztosítja, illetve „közvetíti" a katonai részről érkező indítványokat a kormánybiztosoknak. A magyar államvezetés még az utolsó pillanatokban sem tudott szakítani megcsontosodott, hatékony ügyintézésre, intézkedésre képtelen, s a nagy címek mellett teljesen tájékozatlan és fölkészületlen embereivel, korhadt szervezeti formáival. A sok miniszteri biztos, államtitkár, kormánybiztos hierarchiájában a lakossági kitelepítés, fűszerezve a katonai csapatmozdulatokkal, a leventék elvitelével, illetve a katonai közigazgatás makói bevezetésének komédiába illő formájával, teljes káosszá változott. Makón ennek szemléletes és kézzelfogható példáit fogjuk látni. Neveket itt csak azért említünk, hogy a kusza szövevény érzékelhetőbbé válljon. Dr. Csitáry Emil nyugalmazott főispán volta „koordináló" kormánybiztos, dr. Molnár Imre Csongrád vármegye főispánja, a közép-tiszai hadműveleti terület kormánybiztosa, dr. Tukats Sándor Szeged főispánja, az V. honvéd hadtestterület országmozgósítási kormánybiztosa, vitéz Asztalossy Aladár vezérőrnagy, a közép-tiszai hadműveleti terület katonai közigazgatási parancsnoka, Horváth Béla belügyi államtitkár, a terület minisztériumi referense, Tilger Ferenc vezérőrnagy, a Csanád vármegyei katonai közigazgatási csoport vezetője, befejezésül pedig Dávid József ezredes, a Makói Honvéd Állomásparancsnokság parancsnoka hangzatos címet viselte. A rendkívüli helyzet megkövetelte feladatokhoz, a megyei és városi vezetést is beleértve, csak néhányan tudtak felnőni. Szeptember második hetétől felgyorsultak az események a határ menti városban. Nyolcadikán érkezett meg a kiürítésről szóló első rendelkezés, 12-én pedig az egész Tiszántúlt hadműveleti területté nyilvánította a kormány. Másnap dr. Fejér Miklós főispán a vármegyeháza kisgyűlési termében hadifontosságú értekezletet tartott a megye és a város vezetőinek a kiürítésről és az azzal kapcsolatos kérdésekről. 5 2 Szeptember 15-én jelent meg a honvédelmi miniszter rendelete, hogy a következő nap reggel 8 órakor jelentkezni kötelesek mindazon 1905-től 1908-ig, illetve 1915-től 1918-ig születettek a városháza nagytermében, akik segédszolgálatra, fegyvernélküli szolgálatra, nehéz vagy könnyű munkaszolgálatra alkalmasak, sőt azok a férfiak is, akik mindennemű szolgálatra alkalmatlanok és eddig katonai munkaszolgálatra vagy közérdekű munkaszolgálatra nem lettek igénybevéve. 5 3 Az Országmozgósítási Kormánybiztosság szeptember 19-én tartott értekezletén a makói vezetők arról értesültek, hogy a hivatalok dologi kiürítése érdekében még csak az előkészületeket kell megtenniök, (pl. csomagolás, vagon igénylés), ill. hogy adott esetben a bizalmas iratokat el kell égetni. 5 4 A város lakossága nemcsak a hivatalok megkezdődő csomagolásából, de saját tapasztalataiból is meggyőződhetett ekkor már a front közeledtéről. A polgármester szabályozása szerint a szeptember 15-étől az élelmiszerjegyekre már csak fejenként 8 dkg sertészsírt és ugyanennyi margarint adtak az üzletekben. Szeptember 18-ától a fenyegető üzemanyaghiány miatt már a nappali áramszolgáltatás szüneteltetését tervezte a villanytelep. 5 5 Az utazási korlátozás tovább szigorodott, szeptember 168 1 Makó Újság, 1944. szeptember 8. 5 2 MVL Pm. h. i. 21571/44. 5 3 Makói Újság, 1944. szeptember 15. 5 4 Kelemen Ferenc visszaemlékezése. JAM A. 1160. 85. 6 5 Makói Újság, 1944. szeptember 15., 17., 19., 20., 22. 17
