Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)
Az Arad elleni magyar támadás és a szovjet csapatok megjelenése a Maros völgyében. Arad elvesztése
A hadsereg bevonulása után néhány nappal a szegedi vasútigaz^atóság egy főtisztviselőt, ill. a főkapitányság egy rendőrtanácsost küldött át Aradra, az ottani vasútközlekedés, ill. rendőrség megszervezésére. Mire azonban szeptember 17-én a megbízottak Aradra érkeztek, már azt a felvilágosítást kapták a katonáktól, hogy feladatuk nem időszerű, s térjenek vissza. 2 4 Közben ugyanis a szovjet hadsereg is beért Dévánál a Maros völgyébe, s innen már csak alig több mint 100 km volt hátra a lippai kijáratig. Arad elfoglalása után a magyar erők egy része déli irányba, Temesvár felé nyomult előre. A honvédcsapatok Hidasligetig jutottak el, a Temesvárt makacsul elfoglalni akaró németekkel azonban az összeköttetést nem tudták felvenni. A németeknek sem a várost bevenni, sem megkerülni nem sikerült, s így nem tudták a lugosi kijáratot a szovjet csapatok előtt bezárni. Az Aradról keleti irányba tovább támadó magyar csapatok szeptember 15-re érték el Pálost, ahol az összeszűkülő Maros-völgyben az addig folyamatosan hátráló román hadsereg mindenáron igyekezett megvetni a lábát. Egyes feljegyzések szerint az elkeseredetten védekező román erőket már csak 2 km választotta el a Maros vizétől. 2 5 A Fehér-Körös völgyében a VII. hadtest egységei is eljutottak a kedvező terepszakaszokig, erejük azonban annyira kevés volt — s abból mint tudjuk, még a Szigethegység lejtőihez is vezényeltek —, hogy a szovjet hadsereggel szemben végül is komoly ellenállásra nem gondolhattak. Szeptember 17-re a VII. hadtest tehát elérte Belényest, a IV. hadtest pedig kijutott a Hidasliget—Temesfüves—Opálos—Aradkövi—Borossebes—Kisszedres vonalra. 2 0 A Bánátban támadó német erők megközelítették Temesvárt. A támadók ebben a helyzetben kerültek szembe a beérkező szovjet csapatokkal. Ezekben a kritikus napokban Vörös János vezérkari főnök el szerette volna érni, hogy a támadó IV. és VII. hadtestek felett a magyar hadvezetés továbbra is önállóan rendelkezzen. Ezért szeptember 19-én felállította a 3. magyar hadseregparancsnokságot és parancsnokul kinevezte a korábbi IV. hadtestparancsnokot, Heszlényi József altábornagyot. Az új hadsereg kötelékében a volt IV. (ettől kezdve szeptember 30-ig II. majd október l-jétől VIII. hadtest) és a VII. hadtest egységei; a Lengyelországból hazahozott, az 1. magyar hadseregtől átirányított és tartalékosokból, póttartalékosokból felállított egységek kerültek. A vezérkari főnök erőfeszítései nem sikerültek, s a 3. magyar hadsereg csakúgy mint az 1. és 2. magyar hadsereg mind hadműveleti, mind harcászati vezetés tekintetében német irányítás alá került. 2 7 A szeptember 5-i paranccsal a román alföldről északnyugatra fordított 53. szovjet hadsereg első egységei a Vulkáni-szoroson és a Hátszegi-medencén keresztül szeptember 13/14-én érték el Dévánál a Maros völgyét. A csapatok egy része Brádon keresztül északnyugatra haladt tovább, másik része pedig a Maros völgyében nyugatra, Lippa felé igyekezett. Az északnyugatra tartó rész Halmágy-csúcsnál ismét kétfelé vált. A Fekete-Kőrös völgyében északra támadó élük Belényes előtt ütközött a Nagyvárad tágabb körzetét védő magyar csapatokba. (E harcokkal most nem foglalkozunk.) 2 4 Kelemen Ferenc visszaemlékezése. JAM A. 1160. 85. 2 5 Zielbauer György: Huszonöt éve történt. (Békés megye felszabadulásának eseményei). Körösmenti Honismereti Tanulmányok: 3. HNF Békés Megyei Bizottsága. Szerk.: Czeglédi Imre. Békéscsaba, 1969. 9. 2 6 Magyarország hadtörténete 390. 2 7 Csima i. m. 269. 12
