Fenyvesi László: Makó mint hódoltsági nagyváros a 16. században. A Makói Múzeum Füzetei 64. (Makó, 1989)
Makó mezővárossá fejlődésének helyzeti energiái és aktív tényezői
Makó mezővárossá fejlődésének helyzeti energiái és aktív tényezői Az előrenyomuló török haderők fenyegető közelsége Makó nemesi földesurait ottani kúriáik elhagyására és részint Erdélybe, másrészt a királyi országrészbe történő menekülésre késztették az 1540-es években. 1 5 Ilyképpen a XVI. század közepére elhárult ez a legszívósabb szubjektív gát is a pezsgő életű Maros-menti vásáros- és vámhely mezővárossá válásának útjából. Arról jelenleg még nincsenek pontosabb, közelebbi adataink, hogy melyik esztendőtől kezdték — ha nem is valamiféle városprivilégium alapján, de legalább is félhivatalosan, a gazdasági-társadalmi fejlettségi szintnek, tehát a tényleges helyzetnek megfelelően — lakhelyüket mezővárosnak nevezni a sok viszontagságot megélt makói cívispolgárok, de mivel 1549 után a Debrecenbe menekült makóiak régi lakhelyét már oppidumként emlegetik a nagy tiszántúli település tanácsülési jegyzőkönyvei 1 6, ezért bizonyosra vehető, hogy erre legkésőbb az 1540-es években sor kerülhetett. Emellett a mezővárossá fejlődés közvetett jeleiként értékelhetjük azt is, hogy a gazdaságilag megerősödő, és a népességkoncentráció révén lélekszámban is gyarapodó helység neve mellől 1516 után eltűnt a -falva utótag: Makófalvából Makó lett, s az 1540—1550-es évek fordulóján többször említik castellum (kastély) gyanánt is 1 7. Mindezek alapján Makó mezővárossá fejlődését legkésőbb a Jagellók korára datálhatjuk. Mindazonáltal a birtokos Makófalvi famíliára vonatkozó, 1449-es, 1450-es, 1469-es, 1488-as, 1495-ös és 1505-ös szórványadatok 1 8 alapján az sem zárható ki teljesen, hogy Makó mint a szegedi piackörzet egyik legfejlettebb alközpontja — Csongráddal, Szentessel és Hódvásárhellyel megegyező módon, melyek nagyjából hozzá hasonló gazdasági-társadalmi színvonalon helyezkedtek el — már a Hunyadiak korában eljutott a mezővárossá válás szintjére. Ezt látszanak valószínűsíteni a Tisza— Maros—Körösök által behatárolt rétségi-mezőségi, kettős arculatú régió többi mezővárosára vonatkozó feltárások is, hiszen ezek mögött a XVI. század közepén már legalább egy-másfél évszázados kisvárosi — cívisparaszti fejlődés állott. 1 9 Makó mezőváros az 1550-es évek török adódeftereiben már olyan, meglepően magas színvonalú gazdasági-adózási potenciállal és a térségben egyedülállóan impozáns népességkoncentrációval tűnik fel, mely semmiképpen sem vezethető le egy néhány éves, esetleg pár évtizedes városfejlődési sémából. Makó éppúgy nem ugorhatta át a mezővárosi fejlődés objektíve meghatározó egyes szakaszait, miként a tiszántúli régió, s általában a középkori Magyarország városiasodó, sokszáz egyéb piac-, vásár-, révés vámhelye, uradalmi központja, kereskedelmi és útvonalgócpontja, bizonyos sacralis — kulturális funkciókat is ellátó egyházashelye sem. A mezővárossá fejlődés nem egy villámgyors változás eredménye (a jogi aktus, az oppidummá nyilvánítás leg1 5 Borovszky S.: Csanád... II. 1897. 353—355.; uo. I. 277.; Márki Sándor: Arad... II/l. k. 1892. 266—267.; Reizner J.: Makó... 1892. 23—26.; Kelemen F.: Makó... 1970. 4.; Bálint Alajos: Makó... 1926. Tóth Ferenc: Makó... 1974. 45. " Balogh István: Debrecen... 1981. 109. p. 83. sz. (1549. V. 28. kedd). 1 7 Tóth Ferenc: Makó... 1977. 44. p. 8. jegyz.; Reizner J.: Makó... 1892. 10.; Borovszky S.: Csanád... I. 1896. 278—279.; Károlyi Árpád: Fráter György... 1878. 501.; Szalay László: Verancsics... VII. 1865. 147—148.; Karácsonyi J.: Mikép... 1890. 31. 1 8 MOL.D1.29.489. (1449), Dl.19.378. (1488), Dl.29.566. (1495), Dl.22.559. (1505); Teleki József: Hunyadiak... X. 1863. 248—256.; Csánki D.: Magyarország... I. 1890. 713. " Blazovich L.: A mezővárosi... 1983. 394—403.; Nagy István: Hódmezővásárhely... I. 1984. 254—318.; Bácskai Vera: A gyulai... 1968. 432—456.; Fenyvesi L.: Szentes... Kzt. 1986. 1—8. 5
