Fenyvesi László: Makó mint hódoltsági nagyváros a 16. században. A Makói Múzeum Füzetei 64. (Makó, 1989)
Makó pusztulása a 15 éves háborúban
ezernél is jóval eró'sebb török birodalmi haderő közvetlen közelségében teljesen tarthatatlanná vált a makói templomot megerősítő szabad hajdúk helyzete is. Bizonyára elhagyták a helységet, melyet azután a török—tatár portyázó csapatok felégettek, elpusztítottak, a földdel tettek egyenlővé, nehogy újra támaszponttá építhessék ki a gyűlölt hajdúk, rettegett ellenfeleik. Makó pusztulása így vált teljessé, s ha maradt is valami élet a környékén, azt 1599-ben a mindenfelé sáskaként dúló tatárok, akik a Dél-Alföldön teleltek, irgalmatlanul megsemmisítették. 16 6 Egyelőre csak a makói bíró, Nagy Orbán és az esküdtek 1615. április 12-i leveléből értesülhetünk arról, hogy a pusztulás fél évtizednél is tovább tartott. 16 7 Az erdélyi adóztatás ellen panaszkodó makói vezetők a Magyar Kamara segítségét kérték, mert különben „el köll ismét pusztulnunk, mint annakelőtte hogy hét esztendeig állott pusztán az mü nyomorodott lakóhelyünk" — írták. A helytörténeti kutatás ennek alapján a Borovszky által megkonstruált pusztulási képet fogadta el általában, s Makó teljes elnéptelenedését 1596—1603 közé helyezte. Némelyek viszont 1599-től számították ezt, sőt olyan kutató is akadt, aki 1601—1608 közé datálta a Marosparti mezőváros pusztulását. 16 8 Kutatásaink szerint Makó 1603-as újjátelepítésének Borovszky Samu által megállapított dátuma nem vitatható. A későbbi városi pecsétlenyomatokon világosan felismerhető az 1603-as évszámot viselő, új címeres pecsét, mely kétségbevonhatatlan bizonyítéka az élet újraindulásának, az évekig pusztán álló település benépesítésének. 16 9 Valószínű, hogy erre legkésőbb ősz közepéig sor került, mert 1603. október 25-én már akadt egy növendéke a debreceni főiskolának az újratelepített Marosmenti mezővárosból is, „Mathaeus Makai". 17 0 Viszont az 1615-ös főbíró eltúlozta a pusztulás időtartamát, hiszen az 1597 végén elnéptelenedő Makó ,,csak" hat esztendeig állott pusztán, leszámítva a közel egy évig tartó hajdúuralmat. * A XVII. század elején újratelepített Makó viszonyainak bemutatása azonban már túlnő írásunk keretein. Célunk a XVI. századi Makó történetének a rekonstrukciója volí, különös tekintettel az egri főkapitány által felvetett kérdésre, vajon menynyiben tekinthető a hódoltsági „fővárosok" egyikének? Úgy hisszük, hogy a mezőváros gazdasági, társadalmi és politikai viszonyairól, egyházi és világi művelődéséről felvázolható kép egyértelmű választ ad erre az alapkérdésre. Mindazonáltal világosan látnunk kell, hogy mindez még csak a biztató kezdet legelső grádicsát jelenti; a kutatásokat folytatni kell. Az összefüggő, helyi forrásanyag teljes pusztulása a XVII. század végéig, továbbá a fennmaradt iratok, szórványadatok rendkívül szétszórt volta a különféle hazai és külföldi közgyűjteményekben, illetőleg a terjedelmi korlátok nem tették lehetővé, hogy e füzet keretében valamennyi feladatot maradéktalanul megoldhassunk. 18 6 Baranyai Decsi J.: Magyar... 1982. 357—391.; Szamosközy J.: Erdély... 1981. 140—147.; Csorba Cs.: Vég-Gyula... 1985. 160—161.; Szakály F.: Szeged... I. 1983. 666—668. 19 7 MOL. E 213. MKA. Városi és községi pecséttel ellátott iratok. 4. doboz. Csanád megye. 16 8 Borovszky S.: Csanád... II. 1897. 356—356.; Reizner J.: Makó... 1892. 17.; Szakály F.: Magyar adóztatás... 1981. 152.; MOL. E 148. NRA. Fasc. 938. Nr. 26. Hódmezővásárhely, 1615. VI. 1. Szűcs István főbíró és az esküdtek bizonyságlevele Makó részére. (Vö. Borovszky S.: Csanád... I. 1896. 301—303.) Makó (17. sz.) Makó, 1615. IV. 12. A mauisztrátus levele a Magyar Kamarához (2 p.). 18 9 Borovszky S.: Csanád... I. 1896. 298., 356. 17 0 Thury Etele: Iskolatörténeti... II. 1908. 101. 37
