Fenyvesi László: Makó mint hódoltsági nagyváros a 16. században. A Makói Múzeum Füzetei 64. (Makó, 1989)
Makó tőzsérkedése a hódoltsági marhakereskedelem keretében
Mindezek fényében már nem meglepő, hogy Makó marhatőzsérei előkelő helyen szerepeltek a hódoltság központi vámhelyén, a váci török harmincadnál. Fennmaradt a váci mukátaa (pénzügyi egység) napi elszámolási jegyzéke az 1563. VII. 22— 1564. III. 9-e között eltelt, mintegy hét és fél hónapnyi időszakról. 12 2 Ebből kiderül, hogy összesen 30 248 szarvasmarhát hajtottak át a harmincadon, 70-nél több helységből, csekély kivétellel a hódoltság területéről. A marhahajtásban a tenyésztő területek nagy mezővárosai jártak az élen; az ezernél többet vámoltatok listája ekként alakult: 1. Makó (3175), 2. Jászberény (2212), 3. Debrecen (2132), 4. Szeged (1718), 5. Kecskemét (1691), 6. Cegléd (1645), 7. Mezőtúr (1479), 8. Heves (1345"marha). 123 Makó forgalmazta itt az állomány 10,5%-át, mely azt jelentette, hogy minden kilencedik marhát ők vámoltatták meg. A hét és fél hónap alatt kihajtott 3175 marhát 21 makói tőzsér vámoltatta Vácott. Jobbára csak egy-egy alkalommal fordultak meg itt állataikkal, viszont 5 marhakereskedő 2—2 utat is megtett a makóiak hajtási ideje alatt (július 26.—október 25.). Ez utóbbiak közül az első 4 vámoltatta a legtöbb marhát. Kétszázon felül 5 tőzsér fizetett marhaharmincadot Vácon. Alighanem ők lehettek Makó legvagyonosabb parasztpolgárai: Szűcs Bálint (2 hajtás, 296 szarvasmarha), Kántor Márton (2 — 265), Nagy Bálint (2 — 256), Kasza Mihály (2 — 236) és Harmadi Benedek (1 út, 202 marha). A hajtók zöme, 12 fő, 100—200 közti marhaállományt vámoltatott:), Hárhídi Benedek (185), Denös Imre (167), Lopó Lukács és Csapó Balázs (147—147), Boksa Ferenc (139), Hajtó Miklós (2 út, 134 marha), Nagy Miklós (128), Csapó Péter (116), Ákos István (112), Tót Dénös (111), Pópa Máté (110), Bárán András (101). Száznál kevesebb ökörcsordával már csak 4 makói tőzsér kelt át a Dunán Vácott: Szűr Pál (96), Rásó Jakab (83), Udvari Tamás (76) és Darabos Ferenc (68). Az 1570-es évek elejétől a makóiak marhakereskedelme egy újabb hajtási iránynyal bővült, ugyanis felépült a budai hajóhíd. Makó tehát a váci vámnál az első helyen állt a marhaforgalomban. Viszont a Nyugatra irányuló szarvasmarhaexport lebonyolításában egyéb vámhelyek is tevékeny szerepet játszottak. Buda és más harmincadhelyek esetében még nem került elő hasonló forrás, mely megadná a tőzsérek lakhelyét is, azonban a ráckevei, a dunaföldvári, a tolnai és a szigetvári vámnaplók elemzéséből már pontosabb marhakihajtási ranglista állítható össze. Ezt a munkát, sok száz adatot statisztikai táblázatok rendszerébe foglalva, közel egy évtizede már elvégeztük. 12 4 Az 1560-as évek elején így alakult a legnagyobb marhaexportőr-mezővárosok listája: 1. Ráckeve (15 082), 2. Kálmáncsehi (10 000), 3. Kecskemét (5852), 4. Makó (5076), 5. Jászberény (3540), 6. Debrecen (3408), 7. Szeged (3108), 8. Cegléd (2628), 9. Heves (2088), 10. Nagykőrös (1512). Az kétségtelen, hogy az ország gazdasági fejlődése szempontjából valóban regressziót jelentett az extenzív állattenyésztés másodvirágzása, a növénytermesztés háttérbe szorulása, az óriási mérvű pusztásodás, az ipari élet megrekedése a céhes szinten. Azonban differenciáltan kell szemügyre venni e súlyos problémát, hiszen Makó esete is azt példázza, hogy az összfolyamattal ellentétben, számos alföldi nagy mezőváros számára jelentős népességtömörülést és gazdasági növekedést eredményezett a szakszerű, külterjes állattenyésztés nagymérvű fellendülése. Bizonyos, hogy Makó éppen e kivételt képező mezővárosok közé tartozott, melynek gazdasági élete döntő 12 2 Káldy-Nagy Gy.: Statisztikai... 1968. 27—98. 12 3 Uo. 32—34.; Fenyvesi L„ Kecskemét gazdasági... 1979. 134—136. p. 46—48. táblázat 12 4 Fenyvesi L.: Kecskemét gazdasági... 1979. 134—136. p. 46—48. táblázat. 26
