Borovszky Samu: Makó. A Makói Múzeum Füzetei 63. (Makó, 1989)

306 KATHOL1KUS PLÉBÁNIA. június 25-én körös-marosközi esperesül erősíttetett meg az e napon tartott kallói zsinaton.

1 Kerelői vag}' Köröllei 16(35. végén, vagy 1666. elején halt meg. Utódja a makói papságban 1666. július 4-én Tyukodi Márton lett, kit a szatmár-németi közzsinat avatott fel.

2 Békési Mártonnal együtt lelkészkedett, ennek 1675. körül bekövetkezett haláláig. De egyikük sem volt esperes; az esperesi tisztet 1667-től kezdve a vásárhelyi lelkészek viselték. Békési helyére a makóiak Bökényi Jánost hítták meg, kit 1675. június 23-án a csatári közzsinat avatott fel.

3 Alatta (1712-től fogva) újra esperesi székhely lett Makó. Úgy látszik, Tyukodi és Bökényi lelkészkedtek azután együtt a városnak 1686-ban bekövetkezett elpusztulásáig. A református egyházközség e nagy föllendülése mellett természetesen nem igen lehetett szó arról, hogy a katholikusok, bár elég számosan lehettek Makón ezek is, nagyobbrészt bevándorlottak, egyházzá tömörülhessenek. A csanádi püspök távol lakott, nem igen törődhetett velük. Bizonyos, hogy 1650-ben még nem volt Makón plébánia.

4 A makói katholikusok közt, mint tudjuk, a lelki szolgálatot az ide ellátogató szegedi ferenczrendiek teljesítették. De a mint gróf PálíTy Tamás lett a püspök, egyszerre nagyot fordult a dolog. A vasakaratú püspök addig nem nyugodott, míg Makón plébánia nem létesült. Ügy látszik, hogy Nagy-Szombatból rendelt Makóra plébánost, mert 1656. szeptember 2-án már utasítja őt, hogy az újonnan választott szegedi guardiánnal jó szomszédságban maradjon.

5 Mindazáltal e plébánia bajosan volt hosszúéletű; a következő század elején újra föl kellett azt támasztani. ' E közben az erdélyi fejedelemség mindinkább tért veszített a Tiszán túl. 1658-ban elvesztette Boros-Jenőt, két évre rá Yáradot s azután egymásután a többi biharvármegyei kisebb várakat, a honnan eddig a Tiszáig terjedő vidéket birtokolta; úgy hog}' a magyar király fenhatósága ismét kezdett kiterjedni Csanád vármegyére is. Természetesen az erdélyiek ebbe nem egykönnyen nyugodtak bele; tovább is adóztatni szerették volna az itteni lakosságot. 1662-ben a «Huszt tartományon 1 Tóth S„ Adalékok 42. - 2 Egyhúzk. jegyzők. 111. — 3 Uo. 123. 4 Acta Bosnae 470. — s Csanúdegyh. Adattúr I. 82.