Borovszky Samu: Makó. A Makói Múzeum Füzetei 63. (Makó, 1989)

298 A TATÁK PUSZTÍTÁS KS MAKÓ VÁROS Ú.TRAÉPÜLÉSE. lott idejében» vallástételt adott ki hitéről, «mely igaz vallást teljes életében követett», s mely az akkori idők legtisztább unitarismusát leheli.

1 Bizonyos különben, hogy sem ő, sem Pankotai nem kerültek vissza többé Makóra. Az 1552. évi pusztulás úgyszólván semmi sem volt az 1596-ikihez képest. Az előbbi is erősen próbára tette ugyan a népet, de az utóbbi teljes tökéletes romhalmazt csinált a városból. A templom, a házak a szó szoros értelmében a porig égtek s a lakosság, mely a borzasztó katastrophát túlélte, szerteszét futott, menekült. A tatárok valóságos embervadászatot tartottak; a kit elfoghattak, az örökre veszve volt. A rémület és pusztulás olyan iszonyú volt, hogy a lakosság hét egymásután következő esztendőn át nem mert visszatérni előbbeni lakóhelyére. Úgy 1603. körül kezdtek egyesek visszaszállingózni. Azután minden évben többen és többen tértek meg, kezdték fölépítgetni házikóikat, s lassanként újra községgé verődtek. Mikor már nagyrészt megint együtt voltak, választottak maguk közül bírót és esküdteket; került valahonnan tollforgató ember is, ez lett a nótáriusuk. Azután prédikátort is találtak Ráczkcvi Máté személyében, ki bizonyára buzgólkodott azon, hogy a templom is fölépüljön. Majd, hogy az erdélyi fejedelemség hatóságai — különösen a lippai és. borosjenei kapitányok — részéről zaklatásoknak ne legyenek kitéve és saját önkormányzatuk is biztosítva legyen, 1008. elején követséget küldtek Báthori Gábor fejedelemhez, azzal a kéréssel, vegye őket pártfogásába s adjon számukra oltalomlevelet. A fejedelem május 3-án kelt kiváltságlevelében elrendelte, hogy mások bűneiért és kihágásaiért a makói polgárokat, lakosokat és vendégnépeket személyökben és javaikban háborgatni, károsítani, letartóztatni és bebörtönözni nem szabad. Parancsolja ennélfogva az erdélyi fejedelemség alá tartozó összes vármegyei főispánoknak, alispánoknak, szolgabiráknak, várkapitányoknak, alkapitányoknak, várbeli elöljáróknak, gondviselőknek és porkoláboknak, továbbá az összes tisztviselőknek, harminczadosoknak, vámszedőknek, a hidak, szorosok, 1 Kanyaró, Az unitáriusok Magyarországon 104.