Borovszky Samu: Makó. A Makói Múzeum Füzetei 63. (Makó, 1989)

380 MAKÓ. A Ferdinánd-párti Makó László, családjának utolsó férfisarjadéka, 1561-ben lépéseket tett, hogy a Gyula várához lefoglalt birtokai visszaadassanak. Sikerült is neki kieszközölni, hogy a király Pécsi Gáspárhoz és Kún Balázs várkormányzóhoz Gyulára parancsot küldött, melyben őket utasította, hogy a lefoglalt birtokokat, köztük a makói részt is, adják vissza a törvényes birtokosnak.'

6 Mint tudva van, Makó László 1563-ban alkotott végrendeletében örökösévé húgát, Makó Ilonát Szokoli Jánosnét s ennek fiát, Györgyöt tette. Szokoli György 1564-ben királyi oltalomlevelet eszközölt ki s ez volt az alap, melyen később a Szokoli család Makó városához igényt tartott. Azonban Makó Lászlónak még azon évben bekövetkezett halála után, aug. 10-én János Zsigmond a makói részt Varkocs Tamásnak adományozta; de a mikor ezt a váradelőhegyi káptalan a biharvármegyei részbirtokokba be akarta iktatni, ottan Telegdi, Mihály s gyermekei: János, Pál és Erzsébet, Telegdi Miklós s leányai: Sára és Katalin, Telegdi Mihályné Bánfi Zsófia, Telegdi Miklósné Bánfi Borbála, Paksi Jóbné Bánfi Dorottya, özv. Yárdai Ambrusné Petronella és Serédi Istvánné Várdai Klára ellenmondottak.

2

7 Annyi bizonyos, hogy sem Yarkocs, sem utódai sohasem jutottak a Makó László örökségének birtokába. Idővel a királyi kanczellária is tudomást szerzett róla, hogy Makó László magtalanul eltialt s ekként Makó városában bírt része uratlanná vált. Rudolf király tehát 1582. ápr. 5-én e részt oda adományozta Bojnicsics Horváth János szendrei lovaskapitánynak.'

8 De a mikor ezt megtudták néh. Telegdi László fia Balázs, Telegdi Mihály és Palatics György, 1584-ben a leleszi convent előtt a beiktatás ellen óvást emeltek." Úgy látszik, B. Horváth János békés jellemű ember volt, tartott az esetleges pör kétes kimenetelétől s 1588-ban a jászói convent előtt Telegdi Mihály javára lemondott Makóról.

3

0 Ekkortájban történhetett, hogy Szokoli György, az 1564. évi protectionalis levél alapján, a makóiakat rászorította, hogy földesúri voltát elismerjék. Egy 1617. okt. 25-én eszközölt tanúvallatás bizonyítja, hogy a polgárok kétszer is vittek Szokoli Györgynek adót vagy ajándékot, még pedig egy edényt borssal, másikat sáfránynyal, harmadikat gyömbérrel, a negyediket pénzzel tele, ezenkívül egy paplant, egy szőnyeget s kalap 12