Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Változások a telepítvény életében az örökváltsági szerződés létrejöttéig (1848—1878) - Szociális körülmények, egészségügy
Mint a kialakuló mezőgazdasági bérmunkások képviselői, ők azok, akik az elkövetkező évtizedek leghányatottabb életét élik majd. A 90-es évektől közülük kerülnek ki az első gyári munkások. Társadalmilag ők jelentik helyben az összekötő kapcsot az ipar és a mezőgazdaság között. Sajátos, igen szűk réteget alkottak a falu társadalmán belül az önálló vállalkozók, azaz az iparűzők és a kereskedők. 1857-ben 7 iparos és egy kereskedő, 1870-ben 6 iparos és egy kereskedő élt a faluban. Az iparral foglalkozók szorosan kötődtek a mezőgazdasághoz, kezdetben szinte mindegyiknek volt bérlete is. A 40-es években, de még az 50-es években is az építő és ácsmesterség volt az, amelynek művelői tetemes haszonra tettek szert. Mellette jól érvényesült a szűcsmesterség is. A kor jellegzetes képviselői is megvoltak: a Barabás család, Kígyósy János, Seres János. A 60-as évektől a molnárok tekintélye nőtt meg nagyon, majd a kovácsoké. Ez a fajta hierarchia is a konjunktúra és a munkaeszközök változását követte. A néhány fős hivatalnoki vezetőréteg kezdettől jelen volt a kincstári felügyelő, a pap, a tanító, jegyző személyében. Az önkényuralom idején számuk hárommal (köztük egy katonával) gyarapodott. A kultúra közvetítése, a gazdasági természetű és községi ügyintézés bonyolítása miatt szerepük az ellentmondások ellenére is, összességében pozitív volt. Ez alól a Bach-korszak egy-két embere és Braun Gyszata kincstári felügyelő volt csak kivétel. A pap, a tanító, a jegyző maguk is gazdálkodtak a részükre biztosított 10—10 hold földön. A tanítónak 7 disznója, a jegyzőnek egy tehene, 2 disznója, egy méhkasa, a papnak 6 lova, 3 tehene és 2 disznója volt 1870-ben. 228 A gazdálkodás mellett utóbbi nyilván fuvaroztatott is. A község társadalmi életében végbemenő változások közül az előzőekben említetteken kívül, rendkívül lényeges fordulatot jelentett a jogi változás, az örökváltsági szerződés megkötésével. A helyben lejátszódó társadalmi fejlődés — annak ellenére, hogy magán viselte a kor tendenciáit — csak ezt követően, tehát a nyolcvanas évek második felében találkozott és ötvöződött — mind gazdasági, mind jogi oldalról — a magyarországi kapitalista társadalom általános struktúrájával. Szociális körülmények, egészségyügy A kertésztársadalom mindennapi életéről, mozgásteréről már az eddigi elemzésből is elképzelhető képet alkothatunk magunknak. Még inkább segít az életkörülmények megrajzolásában az, ha az árutermelésre alapozott munkavégzés bemutatása után a szűkebben vett mozgásteret, az otthont és annak életét is megvizsgáljuk. A puszta megszállásának bemutatásakor már szóltunk arról, hogy a megtelepülök veremlakásban és tapasztott sárkunyhókban — putriban — éltek. A környék kertészfalvainak történetében nem egyedi jelenség volt ez, általában az egész Délvidéken és a Balkán sík vidékű területein is fontos szerepük volt az ilyen építményeknek egy-egy új település létrejöttekor. 22 9 A Nagymajlátra települő dombegyháziak is ismerték ezt az életformát, hiszen — mint láttuk — egy részük a déli területekkel közvetlen kapcsolatban állt, de Dombegyházán is számosan ilyen lakásban éltek. Sőt, a kertészség mellett 1834-ben még úgynevezett „putri kortsma" is volt. 23 0 Mind a földbevájt vermek, mind a sárkunyhók a kertészéletmódnak, az ideiglenességnek, mint állandósult életmódnak a „felépítményei" voltak. Majláth esetében sem kizárt az, hogy a hiva22 8 CSML Nagymajláth 1870. évi népesség- és jószágösszeírása. 22 9 Takács i. m. 107. 23 9 Uo. 96.
