Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Változások a telepítvény életében az örökváltsági szerződés létrejöttéig (1848—1878) - A zsellértársadalom változásai
Összeírás éve Lakosok száma Természetes szaporodás a két összeírás közötti időben 1845 1850 1857 1870 1881 1891 581 fő 668 fő 756 fő 669 fő 779 fő 966 fő - 9 fő + 141 fő + 123 fő + 107 fő + 216 fő A fenti összevetésekből látszólag nem sok következtetést tudunk levonni. Ezeket feltétlenül együtt kell szemlélnünk az előző oldalak táblázataival és a természetes szaporodást bemutató ábrával, valamint a részletes népesség-összeírásokkal (amelyeket nincs módunkban teljes terjedelmükben mellékelni). így jutunk arra a következtetésre, hogy 1845 és 1850 között a népességtöbblet a további bevándorlásokból származott. Ezt egyértelműen igazolja a II./2 fejezet elemzése is. Az 1850-es, 60-as években viszont nagyarányú elvándorlással is kell számolnunk, mert a lakosság növekedését a természetes szaporodás biztosította. 1857 és 1870 között a részletes számításokból az derül ki, hogy 210 fő (felnőttek és gyerekek) „felesleg" keletkezett, tehát nagyjából ennyi elvándorlással számolhatunk. A születési átlagszám lecsökkenéséből (a 60-as évek második és a 70-es évek első felében) arra következtethetünk, hogy elsősorban a fiatalabb korosztály (a szülőképes korosztály) költözött el a községből. Nem véletlen, hogy éppen ebben az időszakban az átlagéletkor is megnövekszik (2. sz. táblázat). Az elvándorlásnak elsősorban gazdasági, konjunkturális okai voltak. A krími háborút követő gabonakonjunktúra, az árvízmentesítések során felszabadult termőhelyek elsősorban a környező úri nagybirtokokon közel két évtizeden át új kereseti, megélhetési lehetőséget biztosítottak a zselléreknek, a bérlet nélküli lakóknak. Ebben az időszakban a nagybirtokon végzett részes aratás és a nyomtatás július elejétől egészen az év végéig biztosított munkát; sőt, az igaerővel rendelkező zsellérek még feles gabonaföldet is bérelhettek, fuvarozhattak, de a gyalog-napszámosok is találtak munkát az aratás idején, azon kívül az árvízmentesítéseknél és az utak építésénél. 21 7 Tehát a környező nagybirtokok (Mezőhegyes, a Károlyi, Návay birtok, stb.) ez idő tájt ismét vonzották a szabad, mozgékony, vállalkozó természetű földnélküli kertészeket, hogy aztán a 80-as, 90-es években (az aratógépek, cséplőgépek, gőzgépek megjelenésének időszakában — és az új munkaerő — elsősorban az északról jött idénymunkások — alkalmazásával) újra visszalökjék őket régi telephelyeikre. Ezt bizonyítják Nagymajláth esetében az előző kimutatások is, amelyek szerint a 70-es évek második felétől újabb, kisebb arányú bevándorlást figyelhetünk meg, ami a 90-es évek elejére felerősödik, a természetes szaporodással együtt. Az anyakönyvek tanúsága szerint nem teljesen „idegenek" jöttek, hanem zömmel azok, akiknek valamilyen rokoni kapcsolódásuk volt az itt élőkhöz, akiknek a munkaerejét a szomszédos nagybirtokok már nélkülözni tudták. 21 8 Újabb megélhetési lehetőséget számukra a már „szabad földön" (örökváltság utáni évtizedek) bérletek formájában fellendülő hagymatermesztés biztosított. 21 7 Király István: Az agrártársadalom tőkés átalakulása a Viharsarokban. Agrárszocializmus Magyarországon. Tudományos ülésszak Orosházán, 1981. május 5—6. Kiadja a Békés megyei Tanács VB. Tudományos—Koordinációs Szakbizottsága. Békéscsaba—Orosháza, 1986. 14—15. Mezőhegyes az ezernyolcszáz hetvenhatodik évnek kezdetén. Szerk. Papi Balogh Péter. Arad, 1877. 209. 90.
