Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hatása Nagymajláthon
A sokféle hír hallatán és annak nyomán, hogy „a Megyei Választmány köz hírré tétele szerint a' földes Úri hatóság egyáltaljában meg szűnt", 15 0 az 1848-as tavaszi parasztmozgalmakban általánossá vált úri haszonvételek gyakorlását is megkezdték több helyen. így a nagymajláthiak, a kincstári ügynök figyelmeztetése ellenére sem fizették meg az 1847/48-as esztendőre járó malombért. 15 1 A szomszédos pitvarosiak pedig lefoglalták az uradalmi kocsmát és a mészárszéket. 15 2 A regále jogokba való beavatkozást már nemcsak a kincstár, hanem a megye sem tűrte; utasította a nagylaki járás szolgabíróját, hogy a törvények által, addig sértetlen állapotban hagyott királyi haszonvételek gyakorlásából tiltsa el a lakosokat. 15 3 Látjuk tehát, hogy a márciust követő közvetlen időszak nem múlt el nyomtatlanul sem a nagymajláthi, sem a többi kertészségben. Megmozdulásuk szerves része az országos szinten kibontakozó parasztmozgalmaknak, és egyben azt is jelezte, hogy szükséges a kertészek problémáinak mielőbbi orvoslása. Országos szinten 1848. július 7-én Nyári Pál vezetésével az ellenzéki képviselők egy csoportja tanácskozott arról, hogy önmegváltás útján történjen a telepes falvak felszabadulása. A képviselőház augusztus 3-iki ülésén ugyancsak Nyári Pál nyújtott be törvényjavaslatot „a jobbágyviszony végképi megszüntetéséről". Ezen belül a kertészségekkel kapcsolatban az a gondolat fogalmazódott meg, amit Kossuth ígért a kovácsháziaknak, hogy ti. joguk lesz birtokukat kedvezményes áron megváltani. Az igazságügyi minisztérium részéről Deák Ferenc készített törvényjavaslatot az úrbéri maradványokról, ami szeptember 19-én került az országgyűlés elé. Jellasich támadása és a rákövetkező események miatt azonban ezt is félretették. 15 4 A telepítvényes kérdés csak 1849 tavaszán került ismét előtérbe. A megye kertészei hittek a törvényalkotók jóindulatában. Ettől is, de belső helyzetüktől indíttatva is lelkesedéssel vették ki részüket a nemzetőrködésből, majd a népfelkelésből. Apácán a nemzetőrség létszáma 88 fő volt; május végén közülük 51 fő Makóra vonult be kiképzésre, de aratáskor hazaküldték őket azzal, hogy helyettük olyanok vonuljanak be, akik már learattak. 15 5 Az ambrózfalvi nemzetőrség létszámára csak következtethetünk egy néhány hónappal későbbi iratból: „Mátéffi Lajos Levéltárnok jelentését teszi, hogy Ambróz helység behozott 15 dr lándzsát épen, egy darabot eltörve, két patrontáskát, Végh János Makói őrseregi Százados minden nála levő lándzsákat, — Deuts Herman 3-ik század beli nemzetőr 10 lándzsát, és egy puskát — a többi lándzsák, puskák és pisztolyok pedig a kivivők által mind ez ideig be nem adattak." 15 6 Az alberti nemzetőrök lelkesedését Csanád vármegye törvényhatósági ülése 1848. július 11-én elismerésével honorálta, és példaként állította a megye lakossága elé. 15 7 Az előzményeket ismerve joggal feltételezhetjük, hogy a makói kiképzésen a majláthiak is ott voltak. A népfelkelés híre, Kossuth szavai, kiáltvány formájában hozzájuk is eljutottak: „...keljen fel minden, ki csak karját bírja és keblében becsületes szívvel bír, a haza védelmére és az ellenség megsemmisítésére. Semmi egyezkedés 16 0 CSML CSÁBGYI, 1848. április 26-i tiszttartói beadvány. 15 1 NREI. Iratok 1836—1863. 1848. augusztus 25-i levél, melyben a kincstári tiszttartó ügynök perbe idézés terhe mellett figyelmezteti a nagymajláthiakat a bér megfizetésére. Oltvaii. m.46. 16 3 CSML CSÁBGYI jegyzőkönyve (továbbiakban jkv.) 1848. november 7. 15 4 Gyimesi i. m. 180—181. 15 5 Miklya i.m. 33. 15 8 CSML CSÁBGYI jkv. 1848. őszhó 2-án. 16 7 Bernula—Tamasii. m. 8. 67
