Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
A telepítés és az első évek története (1843—1848) - Kik jöttek, miért jöttek?
erőt gyakorolt a föld. Felfigyelhetünk arra, hogy az áttelepedéskor két nemzedék (apa és fia) is jött egyszerre. Majláthon mindkettő vállalhatott egy-egy numerust és kaphatott külön házhelyet. Példaként álljanak itt azok, akiknél kimutatható az apa és a fiú közti kapcsolat: (zárójelben ,,hzs"=há 1 Tokai Mihály Tokai Sándor (hzs) 2 Ö. Szamos János Ifj. Szamos János (hzs) 3 Ö. Berecz János Ifj. Berecz János (hzs) Másik példaként hozzuk azt, amikor Majláthon sikerült bérlethez jutniuk: 1 Gyaraki Sándor (hzs) Gyaraki Péter Gyaraki János 2 Czikora József (hzs) Czikora István (hzs) 3 Nóvé Péter (hzs) Nóvé Pál Nóvé István (hzs) 4 Berecz Mihály (hzs) Berecz István (hzs) Ifj. Berecz János lan zsellér Dombegyházán) 4 Dorogi István Dorogi Mihály (hzs) 5 Ö. Szegedi István (hzs) Ifj. Szegedi István 6 Léka János Léka Mihály (hzs) Léka András (hzs) több testvér várt földre egy családból, és 5 Gyenge István Gyenge József Gyenge János 6 Léka András (hzs) Léka Mihály (hzs) 7 Hajdú Ferenc (hzs) Hajdú István (hzs) Hajdú János (hzs) A föld egyik központi kérdés volt tehát a dombegyháziak életében. Hosszú éveken át ki voltak téve a kapzsi főbérlők akaratának és a nyerészkedő, nem nemes tőzséreknek. A bérleti díjak önkényes felemelése és a kényszerszülte új, szigorúbb szerződéskötések már az 1820-as évek körül azt eredményezték, hogy a ref. kovácsháziaknak és dombegyháziaknak elköltözési szándékuk volt. A két telep vezetősége együttesen indított közös akciót 1819-ben. Azt kérték a megye útján a királytól, hogy mivel már 1093 fő a lakosok száma, valamelyik kincstári pusztán telepedhessenek meg. Azt a választ kapták, hogy ők is árverezhetnek a kincstári pusztákon, ha a kellő biztosítékokkal rendelkeznek, azaz ha megfelelő vagyonuk van. A két telep vezetősége erre is kész volt, csak szabadulhassanak főbérlőiktől. A megyétől kértek bizonyságlevelet. A megyei bizottság a helyszínen írta össze jószágállományukat, mert csak ez jöhetett számításba. Amikor a kertészek azt látták, hogy a nemesi megye nem tud rajtuk segíteni, az elöljárók a főkormányszékhez fordultak. Pozsonyban és Budán, sőt Bécsben sem tudtak többet tenni, mint hogy kivizsgáltatták ügyüket és közölték velük, hogy a kamarai birtokon nincs hely. 6 9 A föld mellett — az előzőekből következtethetünk rá — a túlnépesedésnek is szerepe volt az áttelepedésben. Nem ismerjük a dombegyháziak szerződéseit. Ezek tartalmából újabb, konkrét okokra következtethetnénk. C 9 Olívaii.m. 33—38. 34
