Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
A telepítés és az első évek története (1843—1848) - A puszta megszállása
Majláth Györey Úr Ő nagy méltósága mint akkoriban volt administrator eszközölte"... 4 3. 3 „Nagymajláth községet a m. kir. kincstár az 1843. évben telepítés útján létesítette. A község nevét Majláth György országbíró neve után nyerte." 44 A szájhagyomány szerint az első telepesek az 1820-as évek derekán érkeztek; az első házakat 1826-ban emelték. Többségük csak tavasztól őszig tartózkodott itt földbe vájt veremlakásában vagy sárkunyhójában. Egyes visszaemlékezők szerint a Telekföld közvetlen szomszédságában nyolc kőház (téglából készült) is volt. Ezek maradványait, helyét ma is láthatjuk, de korukat nem tudjuk meghatározni. Földkunyhó, illetve veremlakás nyomait ugyancsak a Teleken, a Teleki-kút mellett, ezenkívül a Homokosban, a Kiskövesút melletti hajlatban, a volt Egyház földek mellett, közel az ambrózi határhoz tudtak mutatni az élő kútfők. Véleményük szerint a hivatalos letelepedés előtt már rendes lakóházat épített a mai település keleti részén (mai Damjanich utca) Gera Mihály, Berecz Mihály, Magyar Mihály, Magyar Pál. Rajtuk kívül még két Bárányi és egy Kádár nevezetű megtelepülőről tudtak. A környező városokból körülbelül 11 család érkezett, legtöbben Makóról és Vásárhelyről. A visszaemlékezők hivatkoztak egy bőrkötésű füzetre, amelybe az 1920-as években írták a falu történetét, sajnos azóta sem látták, hollétéről semmit sem tudnak. 4 5 Nem véletlenül időzünk a szóbeli kútfők megállapításainál. A kutatás során ugyanis előkerült egy 1939-es egyháztörténeti feldolgozás 4 6 és két megsárgult írásos feljegyzés is, amelyek hitelt érdemlően alátámasztják a szájhagyománynak azt az állítását, hogy már 1843 előtt megkezdődött a székegyházi puszta benépesülése új telepesekkel. Az egyháztörténeti munka szerint a nagymajláthi „egyházközség 1834-ben keletkezett és 1846-ban alakult át anyaegyházzá". Ezt támasztja alá az az eredeti feljegyzés is, amelyben 13 dombegyházi zsellér ágybér (pénz, búza, árpa) tartozását tüntették fel 1833 és 1838 között. Az ágybért a „Régibb Dombegyházi Ekklésiának" kellett volna fizetniök. 4 7 Lakók nevei 1833 b. a. p. 1834 b a. p. 1835 b. á 1836 p. b. i 1837 b. a. p. 1838 b. í 1 Menyhárt János 2 Bak Sándor 3 Kun István X 4 Barabás János X 5 H. Török Mihály 6 Filár István 7 Ifj. Szamos János 8 Id. Gyaraki Ferenc 9 Ifj. Szegedi István 10 Biszak József 11 Gyaraki János 12 Kocsis Ferenc 13 Gyenge István p = pénz b=búza X X X X X X XXX X X X X X X X X X X X X X X X X X X X x X X X X X X X X X a —arpa 4 3 Pesthy i. m. CSML 543/1970.192—193. 4 4 Barna János (szerk.) i. m. 361. 4 5 Visszaemlékezők voltak: Czirkó András és Czirkó József, Damjanich u. 252. sz. alatti lakosok, Kurai István, Szabadság u. 104. sz. és Dékány Ferencné Petőfi u. 64. sz. alatti lakosok. 4 6 Zovány Jenő: A tiszántúli református egyházkerület története I—II. Debrecen, 1939. 73. 4 7 Nagyéri református Egyház Irattára (továbbiakban: NREI) dátum nélküli feljegyzés a „Különböző időből" c. iratcsomóban. 22
