Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)

Az örökváltság

1899 végén a telepítvényesek ügyét a földművelődésügyi minisztérium vette át. A hátralékok szaporodása ellen továbbra is csak egy eszközt ismertek, a végrehajtást, de nem sok eredménnyel. így 1905-ben újabb leszámolásra került sor. A késedelmi kamatoktól eltekintve, a váltság hátralévő részét 3,5%-os annuitás mellett rövidebbhosszabb időszakokra osztották be, ami már elviselhetőbb volt, és egyes falvak lassan meg is váltották magukat. 1922—27 között, és még utoljára 1932-ben volt leszámolás, de egyes községek esetében a jobbágyfelszabadítás ügye csak a parasztság évszázados perét eldöntő, 1945-ös földosztásban dőlt el. A nagymajláthiak birtoknyilvántartását, a telekkönyvezési végérvényesen 1911ben rendezték. A telepes kertészek utódai az utolsó örökváltsági tartozásokat 1922 végén és 1923 elején fizették ki a Magyar Országos Központi Takarékpénztár jelzálogkölcsön osztályának.

30

5 Közben a község gazdasági, társadalmi, szociális, kulturális és politikai életében jelentős változások történtek, amelyek felderítése és összefüggéseinek elemzése a jövő feladata. ,7 György és neje Pataki Erzsébet 6520/1922. sz. előzetes törlési engedélye és kataszteri birtokíve alapján; valamint Barna i. m. 362. 123.