Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Változások a telepítvény életében az örökváltsági szerződés létrejöttéig (1848—1878) - Oktatásügy
vádaskodik, a' múlt télen is rájok fogott lázítás vétkéért csoportosan Pécskára rendeltetésűket eszközölte, és általyán a' lakosokat üldözi... A Tanító védelmére azt hozá fel, hogy a' gyermekek oskolába nem járnak, arról nem tehet. Annyi a' Tanító, egyszersmind Jegyző terheltetésére még is fölmarad, hogy jegyzőkönyvet éppen semmit nem vezet; malom, Oskolaház és egyebekre fordított költségek feletti számadást előmutatni nem tud." A falu lakosságának természetes vágya volt, hogy iskolája, imaháza, tanítói- és paplakja legyen, de törekvésük azzal is magyarázható, hogy a település életképességét, önállóságát ezzel is bizonyítani akarták. Mindemellett mint ható körülményt, azt is számba kell vennünk, hogy ebben az időben már megyeszerte — a megyei „Népművelési Küldöttség" munkájának eredményeként — a járási, községi vezetők is egyre gyakrabban foglalkoztak a népoktatás problémájával. A „nép nevelésére ügyelő" küldöttség 1842-ben három irányban jelölte meg a teendőket: az iskolai épületek biztosítása, képzett tanítók alkalmazása és a tanítványok iskolába járásának biztosítása. Nyilván motiváló tényezőként hatott rájuk az 1845-ben kiadott országos szabályozás, a „Systema scholarum" 24 9 is. A többoldalú törekvés és elképzelés ellenére a népoktatás ügye igen lassan és vajmi keveset mozdult előre. Ennek legfőbb oka a magyar valóságban, közelebbről pedig a kertészközségekben kialakult helyzetben keresendő. Országosan a tanítóképzés fogyatékossága, a képzett tanítók hiánya, a tanítói fizetések rendezetlensége, helyileg pedig a gazdálkodás, azaz a kincstári érdekek mindenhatósága, a konjunktúra gyors kihasználása. Több célú iskolaépület tehát már 1844-től volt a községben. Ezt onnan is tudjuk, hogy Kecskeméti Mihály tanító—jegyző szerződése két évre szólt, és őt 1846. április 24-től (Szt. György napja) nem is alkalmazták tovább. 25 0 Ez az épület azonban kezdetben a hármas funkcióból elsősorban a község ügyeinek bonyolítására (gondoljunk csak az első évek tennivalóira: szerződéses ügyek, folyamatos házépítések, kölcsönök lebontása, bérleti díjak beszedése, pontos nyilvántartások felfektetése, stb.) és egyházi célokra szolgált, nem pedig oktatásra. A tanító—jegyző mindennapi munkáját is a kincstári ügyintézés kötötte le. Az összeírásokból azt is tudjuk, hogy emellett még bérletén is gazdálkodott. Alapos indokunk van tehát azt feltételezni, hogy Kecskeméti az első években a kincstár bizalmas embere volt, más elöljárókkal együtt. Az uradalomnak ilyen emberre volt szüksége, aki a kincstári hasznok behajtását tartotta elsődlegesnek. A kettős hivatal viselése nem egyedi jelenség a kertészközségekben. Ennek két fő oka volt: egyik az, hogy az iskolamestereknek sok helyen nem volt biztosítva a megélhetésük a jegyzői hivatal nélkül, a másik, hogy a községek a jegyzőt, ha tanítói teendőket nem végzett, külön eltartani nem voltak képesek. 251 A nagymajláthi „iskola rektor s egyszersmind jegyző" fizetése az alábbi juttatásokból állt: 1 Kész pénz hatvan azaz 60 váltó forint 2 Nyolc köböl búza megtisztítva és megőrve 3 Nyolc köböl árpa megtisztítva és megőrve 4 Hat hold föld, melyet maga munkáltat 5 Két öl búza szalma, mely két öl magos és két öl széles 6 Egy öl tőzek 24 9 Uo. 120—121. Konkrétan az újonnan települt kertészközségekre vonatkozóan: CSML Csvm. Népnevelési Küldöttség 1838—1848. Népnevelési jegyzőkönyv 1—1/1843. 25 0 NREI Presbiteri jegyzőkönyv 1848—1895. 2. 25 1 Szántó: A népoktatás helyzete i. m. 126. 110.
