Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Változások a telepítvény életében az örökváltsági szerződés létrejöttéig (1848—1878) - Szociális körülmények, egészségügy
A családi házak első évtizedbeli „túlnépesedett" voltára konkrét adataink vannak Kecskeméti Mihály jegyző jóvoltából. 23 6 1845-ben a falu lakossága 581 fő volt, így házanként átlagosan 6 főt számolhatunk. Már ez is igen magas lélekszám egy 4x4-es szobában. 37 házban viszont hatnál is több ember élt. Korábbi számításainkat és az analóg eseteket is figyelembe véve, helyesebb úgy fogalmaznunk, hogy 37 numeruson vagy telken hatnál is több ember élt. Egyáltalán nem valószínű, hogy az itt tömörülő 311 fő (a telep lakosságának 54%-a) közül mind az általunk leírt lakóháztípusban élt, sőt szinte teljesen biztos, hogy közülük kerültek ki azok, akik a földkunyhók, putrik, udvari kisházak lakói voltak. Az említett 37 telek népességének megoszlása a következő volt: Személyek száma: 7 fő 8 fő 9 fő 10 fő 10-nél több Összesen 311 fő Telkek száma: 10 12 10 2 3 37 Legtöbben (12 fő) Léka András 6-os és Czudar István 32-es, valamint (11 fő) D. Szabó János 46-os számú telkén éltek. A többi népesség telkenkénti megoszlása a következő volt: Személyek száma: 6 fő 5 fő 4 fő 3 fő 2 fő Összesen 270 fő Telkek száma: 17 18 14 6 2 57 Egybevetve a két kimutatást, megállapíthatjuk, hogy a telkek 77%-án 5-nél többen éltek. A legkisebb lehetősége sem állott fenn tehát annak, hogy a telepítvény lakossága egészséges, a kor emberét megillető körülmények között éljen. A legtöbb kertészlakban és az ideiglenes szállásokon vetett ágy helyett csak a földre leterített szalma vagy széna és az erre terített rongydarabok szolgáltak pihenőhelyül ebben az időszakban. Egy főre átlagban 2,5 m 2 szobaterület és 5 légköbméternyi levegő jutott. Különösen a tavaszi, őszi és a téli hónapokban a kis alapterületű szoba levegője rendkívül hamar elhasználódott, ugyanakkor ez a rossz szigetelés és vízelvezetés miatt rendszerint átnedvesedett falakkal és lecsapódó párával találkozott, ami a különböző baktériumok és vírusok tenyésztelepévé vált. Ehhez járult még azután egy sor egyéb visszás tényező: a tisztálkodás korlátozottsága, a rossz ivóvíz (ásott kútból ittak, amelybe az esővíz egyéb szennyező anyagokat is belemosott), az egyoldalú táplálkozás, a falu nyugati oldalát borító mocsaras, vízállásos rész, amely számos betegség kórokozójának táptalaja volt, ezenkívül a vízelvezetés, csatornázás megoldatlansága, a teljesen ismeretlen egészségügyi, orvosi ellátás, a beteg és az egészséges emberek elkülönítésének hiánya. A 16 négyzetméteres szobában zajlott le a szülés, itt ápolták a betegeket, és igen nagy gyakorisággal itt következett be a haláleset is. I lyen körülmények között nem csodálkozhatunk azon, hogy egy-egy fertőző betegséget szinte lehetetlen volt lokalizálni. A XIX. század közepén Majláthon megtelepült népesség szociális körülménye az első évtizedben kísértetiesen hasonlított az ipari városok környékén kialakult proletárnegyedek állapotára. A tőke hozta létre ezt a telepet is. Maga a kertésztelep kife23 6 CSML Csvm. k. i. 1589/1845. „Nagy Majláthi feles kertészség népesség összve írása Kecskeméthi Mihály jegyző által." 102.
