Markos Gyöngyi: Bábaság Makón. A Makói Múzeum Füzetei 61. (Makó, 1988)
tudjuk: 1827-ben a 17 148 fő közül evangélikus 8853, római katolikus 5367, görögkatolikus 1817, zsidó 1111. 5 3 Látható, hogy az egészségügyi személyzetben lényegesen nagyobb szerepet játszanak a zsidók, mint az a lakosságban elfoglalt arányából várható volna. Az 1848-ig folyamatosan működő' közigazgatási egészségügyi szervezet számadatai megfelelnek az 1803-as adatoknak. Az 1803-as összesítésből láthattuk, hogy a vármegye első bábája Julis Éva volt. A makói járásban dolgozott még Kiss Anna nevü, a városban pedig 6 bába volt megyei alkalmazásban. Közéjük tartozott a már említett Fekete János felesége. Későbbi adatok alapján ismert, hogy a makói születésű Felberbauer Anna, Zsazsó Rozália és Tausig Antónia 1840, 1843 és 1846-ban szerezték oklevelüket Pesten. Minden bizonnyal közvetlenül diplomájuk kézhezvétele után szülővárosukba jöttek vissza dolgozni. Mindhármuk nevével a nyilvántartásokban csaknem a század végéig találkozunk, tehát meghatározó szerepük volt a születések körül. A megyei tisztiorvosnak minden évben összegző jelentést kellett küldenie az egészségügyi személyzetről a helytartótanácsnak. 5 4 Mint már említettem, ezek a jelentések alapját képezték a kutatómunkámnak, mert leggyakrabban részletezték benne a születési adatokon kívül a képzés helyét és idejét, a szakemberek nyelvbéli jártasságát. Mégis föltétlenül meg kell említeni három dolgot, ami nehezítette a munkát. Az első, hogy csak néhány évről (1866, 1881, 1901—2) maradt fenn statisztikai összesítés. Ezek is gyakran pontatlanok, időnként hiányosak. A pontos adatok közlésére többször is körlevelet és utasítást adott ki a helytartótanács. A harmadik problémát a bábák nem egységes névhasználata jelentette. A hivatalos iratokban egy-egy bába neve négyféle változatban is előfordulhatott: 1. Leánykori név (férjezett asszony esetében is); 2. Férjezett asszonyoknál a férj családneve és az asszony keresztneve; 3. Férjezett asszonynevük; 4. A férj családneve+né+leánykori név; Ezek közül az első két forma alkalmazása volt a leggyakoribb. Előfordult, hogy az egyik helyen leánykori néven, másik helyen férjezett asszonynévvel szerepelt az illető, vagy más variációban. Egy-egy személy azonosítása gyakran a legpontosabban nyilvántartott adattal, az oklevél megszerzésének időpontjával történhetett. Az 1850-es, 60-as években két irányú tevékenységet fejtett ki Meskó János irányításával a megyei és a városi közigazgatási szervezet. Gyakorlattá szerették volna tenni, hogy szüléseknél csak okleveles bábák működjenek közre, valamint az 1848 előtt működő megyei közegészségügyi szervezet rendszerének visszaállítására törekedtek. Többször is szigorú utasítást adtak ki, hogy csak okleveles bábákat hívjanak szülésekhez. Szalai főszolgabíró 1852. augusztus 7-én kelt utasítása alapján — melyet Meskó János megyei főorvos kért — „az oklevéllel el nem látott Eábák büntetés alatt szüléseknéli foglalkozásoktól eltiltattak", amelyet minden egyház előtt ki kellett hirdetni. Indoklásul a városban dolgozó okleveles bábák elegendő számát hozza föl. „Különben is Makón 9 okleveles bába lévén a szülési foglalatosságok végzésére elégségeseknek találtattak." Hogy a lakosság könnyebben megtalálja az okleveles bábákat, azok lakásukra kötelesek voltak címtáblákat fölszerelni. 5 5 5 3 Palugyay Imre 1855. 185. 5 4 CsML mtfi 1861. ápr. 2. " MVL Makó Város Tanácsának Iratai (továbbiakban MVTI) 871/1852. 17
