Domokos László – Fejér Gábor – Halmágyi Pál szerk.: Emléklapok Tóth Ferencnek. A Makói Múzeum Füzetei 60. (Makó, 1994)

Dám László: Építészeti régiók az Alföldön

Alapvető szobai tűzhely a kemence, amelynek boglyaformájű változata csaknem kizárólagos, de mellette a Sárréten és a Bihari-síkságon gyakori volt a kemence mellé kandalló, amely úgy tűnik, hogy a Tisza vonalát nem lépi át sehol, s elterjedésének déli határa a békési Sárrét. Míg a ház hagyományos füsttelenítése itt is szabadkéménnyel történt, addig a konyhai tűzhelyek közül a középpadka alkalmazása mindenütt általánosnak mondható. A nagyméretű padkák azonban mindenek előtt a Hajdúságra, Nagykunságra, Sárrétre, Bihari-síkságra jellemzőek, míg a Körös torkolatvidékétől délre már a kisméretű asztalpadkák terjedtek el, sőt több helyen a középpadka használata egyáltalán nem általános, vagy legalább is a néprajzi eszközökkel vizsgálható építészeti anyagban alkalmazására nincs adatunk. A harmadik nagy egység a Hevesi-, Borsodi- és Pesti-síkságtól a Bácskáig terjed. A Bükk és a Mátra alján valamint a Jászságban a századfordulón már a vályog a domináló építőanyag, de még jelentős a vertfal, s számottevő a sövényépítkezés is. A Pesti-síkságon viszont a vertfal van túlsúlyban s közel azonos a jelentősége a Kiskunságban is. A sövény és a nádépítkezés mindenek előtt a Duna és a Tisza mentén maradt fent, s jellegzetes kultúraelem, csak a Duna-Tisza közéről ismert gömölyefal. A Hevesi- és Borsodi-síkságon ekkor már a szarufás tetőszerkezet az uralkodó forma, míg a Pesti-síkságon és a Kiskunságban a szarufás és szelemenes tetőszerkezet közel azonos jelentőségű. A szelemen tartója döntő mértékben ollóláb, de szórványosan él még az ágasos alátámasztás is. A nád mellett igen jelentős a zsúpfedés. A régió északi tájain még kevés a zsúp, míg máshol a felvert zsúptető volt túlsúlyban. Uralkodó tetőforma a nyeregtető. Az alapvető szobai tűzhely itt is a kívülről fűtött boglyakemence, viszont a szögletes kemenceformák elterjedése már sokkal jelentősebb, mint a Tiszántúlon. Különösen így van ez a Jászságban, és a Duna mentén, míg a Duna-Tisza köze déli részén már feltűnnek a különböző összetett kemenceformák. A konyhai tűzhelyek közül a középpadka kisebb, mindenek előtt asztal funkciójú változata a Pesti-síkságon és a Kiskunságban fordul elő. Nagyméretű padkára nincs adatunk, s a Hevesi-, Borsodi-síkságon a középpadkát egyáltalán nem is alkalmazták. A Dél-Alföld, beleértve a Tiszántúl déli területeit is, a Bácska és Bánát etnikailag rendkívül sokszínű tájai még egyértelműen az alföldi házvidékhez tartoznak, ahol ez a háztípus nemcsak a magyarok körében terjedt el, hanem más nemzetiségűeknél is. A hatósági előírások, az építészeti kép szabályozása talán itt volt a legnagyobb jelentőségű, sőt a falvak egy részében, főként a Bánságban, mérnök által tervezett települések voltak. Már a 18. században a legfontosabb építőtechnika a vertfal, s ez volt a helyzet még századunk első felében is, hiszen a vályog csak igen későn, s igen elszórtan terjedt el. Figyelmet érdemlő, hogy a korábbi évszázadokban alapvetően árvízjárta mocsaras Bánságban, a századfordulóra már teljesen eltűnik a sövényépítkezés és általában ismeretlenek a favázas sárfalak is. Tekintettel arra, hogy a magyar falvak késői telepítésűek, s az építészeti képet nagymértékben befolyásolták a hatósági előírások, s a mérnöki tervek, az uralkodó tetőszerkezet a szarufás, s a szelemen csak ritkán, elsősorban szelemenes építkezésű területről a Bánátba költöző magyarok körében maradt fent. Meglehetősen egységes kép jellemzi a tetőzet formáját és a tetőfedés anyagát is. A nyeregtető éppen úgy kizárólagos jelentőségű, mint a felvert nádtető. Az alaprajzi tagolódás és a tüzelőberendezés tekintetében az alapszisztéma teljesen egyezik az általános alföldi képpel. A különbözőség csak az, hogy itt — mindenek előtt a Bácskában — a boglyakemence és a különböző szögletes, csonkagúlaszerű kemencék mellett, maradtak fent azok az összetett, részben hasáb, részben henger alakú és különféle megoldású búbbal rendelkező kemenceformák, amelyek, legalábbis formai tekintetben, igen közel állnak a középkori szemeskályhákhoz. A konyhai és szobai tűzhelyek tekintetében eltérések tapasztalhatók a bácskai és bánáti területek között. Mint említettük, az összetett kemenceformák hiányoznak a Bánát építészeti 34