Domokos László – Fejér Gábor – Halmágyi Pál szerk.: Emléklapok Tóth Ferencnek. A Makói Múzeum Füzetei 60. (Makó, 1994)

Búzás László: Marczibányi István élete és munkássága

lelke — Horvát István történetíró, a Széchényi Könyvtár igazgatója, jegyző Fejérváry József Pest vármegye első aljegyzője; tagok: Miller Jakab a Nemzeti Múzeum igazgatója, Marczibányi János Csanád vármegye főjegyzője — a család képviseletében — és Pest vármegye négy táblabírája. Az alakuláskor határozta meg a „bizottmány", hogy évenként egy magyar nyelvészeti, vagy irodalmi, vagy tudományos munkát jutalmaz az alapítvány kamataiból, ami ekkor évente 400 váltóforintot tett ki. Kimondották azt is, hogy a jegyzőkönyvet kizárólag magyar nyelven vezetik. Az alapítvány összege — a így a kamat is — később növekedett, mivel a Marczibányi család több tagja kisebb-nagyobb összeggel növelte. Különösen kitűnt adományával az alapító testvéröccse, Marczibányi Imre, Trencsén vármegye alispánja. A jutalmakat 1817-től 1830-ig az Intézet ünnepélyes közgyűlésen a Nemzeti Múzeumban osztották ki. Az első díjkiosztás ünnepségéről Horvát István ad meglehetősen részletes tudósítást 1817ben megjelent könyvecskéjében, melynek címlapja: „A' ditső Marczibányi familia Tudományos jutalomtétele 's annak első fényes kiosztása a' Nemzeti Múzeum Epületében Szent András hava 23-dikán 1817-ben. Irta Horvát István a' Széchényi Országos Könyvház Őrzője a Nemzeti Múzeum mellett. Kiadott egy érzékeny részvevő Méltóság Költségén. Pesten Trattner János Tamás betűivel 1817." Az „érzékeny részvevő" egyébként Nagy Szigethy Szily József „Septemviralista Ur" volt. Első érdemleges ülését az Intézet 1817. március 26-án tartotta. Határozatot hoztak, hogy a tagok olvassák el az 1815-ben és az 1816-ban kiadott tudományos könyveket, és erről tegyenek jelentést a következő ülésen. A június 13-i ülésen megszületett a döntés. 1815. évre a jutalmat Pethe Ferencnek ítélték. Könyvének címe: „Természet-História és Mesterség Tudomány, készítette kisszántói Pethe Ferenc, kiadta a Nemzeti Gazda Hivatal Bétsben 1815." Ez volt az első kísérlet magyar nyelven a biológiai tudományok összefoglalására. (Pethe Ferenc egyébként a „Nemzeti Gazda" című lapot szerkesztette, a „Magyar Nemzet Nemzeti Gazdasága s ebbeli kereskedése virágzásának előmozdítására." 1816. évre Virág Benedek kapta a díjat, akkor megjelent „Magyar Századok" című munkájáért. A „Virág Benedek Székes. Fej. megyéb. Áldozó Pap néhai Királyi Professor. Budán a' Kir.Univ. betűivel" kiadott munka (az 1812-ben megjelent első kötettel együtt) a magyar nemzet történetét dolgozza fel 1437-ig. 1817. november 23-án virradt fel „a' Magyar Nyelv' 's ezen írt Tudományok ditsőségére szenteltetett legelső Ünnep". A Nemzeti Múzeumban tartott díszes összejövetelen József nádor képviseletében Ürményi József országbíró elnökölt. Jelen voltak az egyházak, a Helytartó Tanács, Pest vármegye képviselői és a zászlósurak. A családot az alapítványt tevő unokaöccse, Marczibányi János képviselte. A díj „több rendbéli díszes beszédek tartása után, öröm tapsolások között a' tisztelt Hazafiaknak által adatott." A díjazottak beszéde után ünnepi ebéd következett. A Marczibányi-alapítványnak igen nagy hatása volt a korabeli tudományos életre, a tudományok művelőire. Hatására tűzött ki a Nemzeti Múzeum igazgatója (Miller Jakab) az 1816— 18-as években pályadíjakat a magyar nyelvészet köréből. Inspirációjára Döbrentei Gábor tudós és költő, az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaságot igyekezett létrehozni. Az ő törekvését azonban az udvar elgáncsolta. Ugyancsak a Marczibányi-alapítvány hatására mondja el Felsőbüki Nagy Pál 1825-i országgyűlésen nevezetes beszédét, majd alapítják meg négyen (Széchenyi István, Andrássy György, Károlyi György és Vay Ábrahám) a Magyar Tudós Társaságot. A Marczibányi Intézet a pályadíjakat ünnepélyes évi közgyűlésein osztotta ki 1830-ig. A Magyar Tudós Társaság (Akadémia) 1845-ben vette át az alapítvány kezelését, miután az Intézet működése 1830 és 1845 között szünetelt az Akadémiával való tárgyalások és egyéb okok miatt. Az átvétel ünnepélyes keretek között történt 1845. november 20-án. Ekkor hangzott el Toldy Ferenc emlékbeszéde Marczibányi Istvánról. Az addig ki nem adott jutalmakat 1845-ben tőkésítették, s az Akadémia Marczibányi-alap néven kezelte az összeget. 13