Tóth Ferenc szerk.: Giba Antal emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 59. (Makó, 1988)

Sarró Ferenc: A Városmonográfia terveiről

amerikai utas agrárfejlődés, amely teljesen átformálta a város gazdaságát és társadalmát. A város munkásmozgalmának ez a korszaka teljesen feldolgozatlan. Justh Gyula szereplése is csak felszínesen ismert. A harmadik kötet 1919-től 1944-ig mutatná be városunk múltját. Ez az a korszak, amelyben fellépett Erdei Ferenc, megalakult a Márciusi Front és a parasztpárt. A népfrontos jellegű népi-nemzeti politika úttörő jelentőségű volt. A negyedik kötet a felszabadulástól napjainkig tárná fel Makó történetét. Egy külön kötetben mutatnánk be a makói hagymát. A makói hagymatermelésről sok értékes tanulmány jelent meg, de nincs feldolgozva sem a hagyományos, sem a nagyüzemi hagymatermelés. Több mint harminc évvel ezelőtt vetette fel Péter László: „Minél előbb szükségünk lenne egy olyan terjedelmes, alapos, részletes hagymamonográfiára, amely kimerítően foglalkozik a makói hagymatermelés történetével, gazdasági és társadalomképző funkciójával, a hagymástársadalom rajzával és alakulásával, a termelés néprajzával, a nemesítés népi és tudományos eredményeivel, feladataival, a termelés nagyüzemi kérdéseivel, a hagyma múltbeli és mai nemzetgazdasági jelentőségével, ipari felhasználásával és gyógyászati alkalmazásának lehetőségeivel." Péter László írása óta új technológia született, megoldódott a vegyszeres növényvédelem és a gépesítés, új makói tulajdonságú hagymafajtákat nemesítettek ki, megépült a ZÖLDÉRT telep stb. Makó népéletének és néprajzának feldolgozása sem tűr halasztást. Közismert, hogy a közelmúltban végbement életforma változás következtében ez az egyik legsürgősebb és legégetőbb tudományos feladat. Makó népéletét Bálint Sándor rendkívül karakterosnak mondta, valóban sok olyan sajátossága mutatható ki, amely lényegesen eltér a szegeditől és a hódmezővásárhelyitől. A néprajzi kötet felölelné Makó anyagi kultúráját (építkezés, házberendezés, gyűjtögetés, földművelés, állattartás, táplálkozás, népviselet, díszítőművészet) és szellemi műveltségét (nyelvjárás, népzene, tánc, népköltészet, naptári év szokásai, hiedelemvilág). Tehát műfajilag nem történeti monográfiát szándékozunk kiadni, hanem városmonográfiát. 36