Tóth Ferenc szerk.: Giba Antal emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 59. (Makó, 1988)

Blazovich László: A helytörténetírás kettős jubileuma Makón

A szerzők érdeklődése kapcsán a földrajz is szerepet kapott. Peja Győző Makó és környékének felszínével foglalkozott, Eperjessv a Maros folyó Makónál végrehajtott szabályozásról írt, amely részint töiténeti jellegű, de a földrajzhoz is kapcsolódik. A középkor is jelentős szerepet kap a sorozatban. Olyan vonulata a sorozatnak, amely országos jelentőségű. Nagyon értékes regeszta gyűjteményt adott ki a csanádi káptalan történetéről, máig is forrás értékű. A jóval gazdagabb egri érsekség most készíti azokat a köteteket, amit a szegényebb csanádi püspökség Juhász Kálmán révén már elvégzett. Érdekesség az, hogy a Gellért legenda fordítása is megjelent a sorozatban. Sokan nem is tudták, hogy van ilyen. Viszonylag tisztességes fordítás. A művelődéstörténet egy újabb területe a sorozatnak. Ide tartoznak Lugosi Dömének Kelemen Lászlóról írott műve, valamint Barna Jánosnak a színháztörténeti írásai. Gazdaságtörténettel Bohdaneczky foglalkozott. Csanád vármegye 18. századi nemzetiségi és gazdasági viszonyait mutatja be. Nyelvészeti munka Takács Lajosnak az apátfalvi nyelvjárásról írt műve, Kecskeméti Ármin a makói zsidóság történetét mutatta be. Ezek mind olyan érdekességek, amelyekről feltétlenül beszélni kell, hiszen a kutatás á^ait, a vizsgálat tárgyát mutatják. A sorozat, egyedülálló, és nemcsak historiográfiai érdekessége van, hanem sokat lehet belőle ma is meríteni. Ebben már Erdei is publikált. Ha beszélünk arról, hogy kik jelentik a kapcsot a két sorozat között, akkor Eperjessy Kálmán mellett az ő nevét kell megemlítenünk. Kötés továbbá a Csanádi Kalendárium is. Fzután van egy cezúra, és hála a sorsnak, hogy Péter László idejött Karcagról, és 1952-5j-ban megjelentetett 3 füzetet: József Attila makói kéziratairól, az ö-zés kérdéséről és Juhász Gyula elfelejtett makói verseiből. így van meg az a híd, ami az újhoz, a makói múzeum füzeteihez köti a korábbi sorozatot. Az 1969-től megindult új sorozat mutatja, hogy az erők újra rendeződtek Az a ritmus, az a lendület és folyamatosság, amely itt megtalálható, végeredményben a környéken nem következett be, pedig a feltételek tulajdonképpen ugyanazok. Hogy miért van így, ennek sok oka van. Először is kell egy olyan ember, aki ,,hajtja" az ügyet. E feltétel ma szerencsére jelen van Makón Tóth Ferenc személyében, aki gondozza a sorozatot (egyéb múzeumi kiadványokkal együtt), aktívan publikál is ezekben a kötetekben, és egyik profilját is megadja a sorozatnak. A másik feltétel a város mindenkori anyagi támogatása, úgy érezzük, hogy ez is megvan Makón. A városhoz, a tájhoz kötődő szerzők működnek a sorozatban. Talán ma jobban kötik Makóhoz az embereket, kívánom is hogy minél többet kapcsoljanak ide. A rugalmasság mindkét sorozatnak a jellemzője. Különlenyomatként is megjelentettek köteteket, ez nagyon ökonomikus, nagyon hasznos. Sokszor különböző mecénások adnak pénzt egy-egy kötethez. Gondoljunk csak egy kicsit a sorozatépítő szándékra is, hiszen ez egy nagyon tudatos vállalás. A 40. kötet körül új köntöst kapott a sorozat. Nem utolsó sorban meg kell említeni a színvonalat, tudniillik az ilyen jellegű kiadványok esetében mindig nagy a dilettantizmus veszélye. A sorozat a legtöbb esetben ezt elkerüli. Ez az Achilles pont, amire különösen vigyázni kell, ezért kell olyan szakavatott szerkesztő, aki kellő ismeretanyaggal, tájékozottsággal rendelkezik, reálisan föl tudja mérni, hogy mi mit ér, mit jelent. Nézzük meg, hogy egy-egy témakörben milyen munkák születtek. Hagyományt teremtve időnként visszanyúlnak a korábbi szerzőkhöz. Újra megjelentették pl. Szirbik Miklósnak a városról szóló leírását. Szirbik műve megáll Makóra nézve még az összeírások mellett is. Kelemen Ferenc Makó igazgatásának történeti formáié. dolgozata ugyancsak megdobogtatja a levéltárosok szívét. Hiszen levéltári mun32