Tóth Ferenc szerk.: Giba Antal emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 59. (Makó, 1988)

Halmágyi Pál: A 150 éves tanácsháza építéstörténete

hagyta, ám a „megye rendeinek cassájában" még mindig nem gyűlt össze kellő mennyiségű pénz, s így az építkezés ismét, szerencsésebb időkre halasztatott. Az évek múlásával azonban egyre súlyosabb és súlyosabb gondként nehezedett a vármegyére székházának roskatag állapota. 1829. decemberében „a széki épület teteje, a törvényszéki szoba plafonja egészen máladozó félben" volt már. A javítások módjának megtárgyalása során, mivel „az épület egy része úgyis nevezetes bontásoknak tétetne ki", a közgyűlésen újólag felvetődött az emeletráépítés gondolata.

8 Giba Antal, aki 1825 júniusától előbb tiszteletbeli, majd december 20-tól „rendszerénti" földmérője (mérnöke) volt a vármegyének, el is készítette első tervét a bővítésre.

9 1830. március 23-án keltezett rajzain Giba Antal, megítélésünk szerint eléggé ragaszkodott még a Vertics-féle alapokhoz és a meglévő állapothoz. Új gondolat volt azonban, hogy a bővítést nem csak fölfelé, hanem oldalirányban is tervezte. Az udvari szárnyakat külső élükön megszélesítve, mindkét oldalon egy-egy szobasorral növelte volna meg az épületet. Ezzel a keresztirányú szárnyak tömege vetekedett volna a hosszanti középrész tömegével. A továbbra is E alakban az udvar felé forduló, ám most már emeletes épület főbejáratát négy hatalmas, a főpárkányig magasodó oszloppal, s az azon nyugvó, részben háromszög alakú tetőoromzattal hangsúlyozta. Ezek az elemek mintegy előképei a mai tanácsháza erkélyének és timpanonjának. Az alaprajzon szembetűnő színezéssel különböztette meg a tervező a fennálló és az újonnan építendő részeket. A bővítés nyomán jelentősen nőtt a hivatali szobák száma, ill. az épületben 5 szolgálati lakás lett volna. (A főispáni, alispáni, főjegyzői, aljegyzői és adószedői.) A tejv szerint megfelelő világos szobát kapott volna a kancellária és hatalmas helviséget — a régi földszinti nagytermet — kapta volna meg a levéltár. Megjegyzendő, hogy a „főispáni kvártély" melletti két szobát fegyvertárnak szándékozta berendezni a vármegye. A nagyszabású terv költségvetése jóval több mint 30 000 forintra rúgott. Az építkezés lehetőségének megvizsgálásával ekkor megbízott ideiglenes küldöttség azonban 1830. decemberére megállapította, hogy a nemesi pénztár a főispáni beiktatás miatt teljesen kimerült, s így „e legszebb arányú áldozatra többé elégtelen".

10 A megyeháza bővítése az impozáns terv ellenére ismét kútba esett. Természetesen az egész épület bővítésének elodázása nem szüntette meg a gondokat. A levéltár a benne őrzött iratoknak, „a megye fő kincsének" tárolására ekkorra már végleg elégtelen, „az alacsony, nedves, avittsága miatt már inkább csak barlanghoz hasonló kancellária" teljesen használhatatlan, a tető pedig már olyan rossz, hogy attól kell tartani, „nehogy a fejünkre roskadjon", jelentette Vásárhelyi János főjegyzo.a szomorú állapotokat 1830. december 8-án a közgyűlésnek sőt a tervezett átépítés teljes költségvetését is. Ezzel megoldódott a tervező személyének kérdése, mert a helyesen Griesszer-nek olvasandó szegedi építőmestert ismeri a szakirodalom. Lásd: Reizner János: Szeged története, Szeged. 1900. III. 284. old.; Bálint Sándor: Szeged városa, Budapest, 1959. 94. old.; Szeged története, Szeged. 1985. II. 674. és 684. old. 8 Csongrád Megyei Levéltár Csanád vármegye nemesi közgyűlésének iratai. IV. A. 3. 1829. évi 1717. sz. határozat. 9 Kelemen Ferenc már idézett munkájában elveszettnek vagy rejtőzőnek tudta ezt a tervet is. Megszületését pedig tévesen 1833-ra datálta. A megyei levéltár anyagában megtalált tervet Giba Antal pontosan keltezte és aláírta. így tehát nem helytálló Kelemen Ferenc feltételezése, hogy egyidőben, mégpedig 1833-ban nyújtották be terveiket a megyének Giba Antal és Grisszer József. Giba Antal 1830-as, első tervének homlokzati kialakítása hasonlít Griesszer József 1825-ben felvázolt elképzeléséhez. 1

0 Csongrád Megyei Levéltár, Csanád vármegye nemesi közgyűlésének iratai. IV. A. 4. 1830. évi 1748. sz. határozat. 16