Tóth Ferenc: Makó úrbéli térképei. A Makói Múzeum Füzetei 58. (Makó, 1988)

A mappát három különböző vastagságú fekete keretbe foglalta. Nyelvezete latin, de a földrajzi nevek nagyrészét magyarul tüntette fel. A térképet gondosan színezte. A város határát pirossal, a belterületet rózsaszínnel. Zölddel jelölte a külső legelőt (Pascuum Externum Makóviensum), a Belső nyomást vagyis a belső legelőt (Pascuum Internum vulgo Nyomás), a város kaszálóit (Falcastrum oppidum), a csárdák területeit, sőt a vízjárta ereket is, amelyek időszakonkint kaszálóul is szolgáltak. A térkép vízrajza érzékletes. A Marosnak (Marusius) csak kis szakaszát ábrázolja, ennek egy része így is a margóra esett. Feltünteti a Holt Marost és a régi és új meder által közrefogott Makai Szigetet. Szentlőrincznél is jelöl egy kis szigetet. A Maros tehát csak járulékosan szerepel, kékkel nem is színezte. A várost kettészelő Nagyér medrét igen szélesnek ábrázolja. A város határában előforduló vizeket háromféleképpen jelölte; különbséget tett a víz állandó vagy időszakos jelenlétéről. Kékkel jelöli a Szárazértt, külön feltünteti ennek folyását: Vena Száraz Er. Ugyancsak kék színű a Halastó. Kék vonalkázott: a Margita, Jakab Fenék, Arundinetum és Arundinetum mixtum Caricetis. Ez nádas és zsombékos terület volt. A külső legelőn ilyen területet nem jelöl, de feliratban utal rá: Kopáncsi Zsombékos. Pontosan feltünteti a Mikócsai, a Dáli, a Mezőhegyes útmenti és Bogárzói ereket, de ezeket épp úgy zölddel jelöli, mint a legelőket. Névvel ezeket nem illette, kivétel a Hóró Ere. A térkép domborzati rajza is forrásértékű. Mindenekelőtt ábrázolja a város határában levő halmokat: Babáj, Csobán, Fekete, Goszpodi, Juhász, Kása, Ketskés, Kettős Jángori, Korondi, Közép, Lyukas, Mikótsai, Szőllő, Vas, Vita halomot. A 237. számú földterületen név nélkül feltüntet egy halmot, a három évvel korábbi Vertics térképen ennek Első Halom a neve. A zsombékos területen következetesen feltünteti a kiemelkedő hátságokat, földsávokat: Borz Hát, Hóro Hát, Hosszú Hát, Pap Hát területét, továbbá a Czirok Méhessét. Ez utóbbi arra utal, hogy eredetileg a Czirok családnak itt nagyobb méhészete volt.

9 A térképmű felbecsülhetetlen értékű, kizárólag ennek alapján derül fény az urbárium végrehajtására. Csanád megyében egy egész jobbágytelek 57 holdból állt (a holdakat 1100 •-öllel számították). 36 hold szántóhoz 20 kaszás rét és 1 hold beltelek tartozott. A föld kiosztása nem ennek megfelelően történt, ugyanis külön rét kimérésre nem került sor, ezt együtt kapták meg a szántóval. A szállásföldi övezetben ki-ki maga alkalmazta a nyomásos rendszert, földjének meghatározott részét egy ideig parlagon hagyta és ezt legeltette, illetőleg kaszálta. Ebben az idó'ben a városnak két szántóföldi övezete volt: az Ugar és a Szállásföld. A településhez közelebb eső Ugar képezte a város eredeti szántóföldjét. Itt kétnyomásos művelést alkalmaztak, egyik felét felszántva, bevetetlenül hagyták, pihentették, innen származik ennek a gazdasági övezetnek a neve. A lakosság számának növekedésével — valószínűleg a 18. század közepe előtt — már kevésnek bizonyult az Ugarban rendelkezésre álló szántóterület, ezért alakították ki az elpusztult falvak határában az újabb szántóföldi övezetet. A hagyomány ereje olyan erős volt, hogy ezt a két övezetet 1781. évi földosztáskor sem vonták össze, sőt a tanyák számozásánál korunkig U és T betűjelzéssel elkülönül az Ugar és a Tanyaföld (ez lett a neve a szállásföldeknek) külterületi épületeinek számozása. Minden telkes jobbágy a földjárandóságát három helyen kapta meg: az Ugarban két különböző területen és a Szállásföldön. Az 56 holdból álló egész jobbágytelek birtokosának 44 holdat mértek ki a Szállásföldön, 6 holdat az Ugar egyik és 6 holdat 9 Inczefi Géza 1970. 156. 13