R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: Makó védelme

telefonösszeköttetés. A híradósok ágyú- és aknatűzben is kijavították a telefon­vonalakat, a gyalogsággal együtt harcoltak, részt vettek az ellenség támadásainak elhárításában, kézitusát vívtak az ellenséggel. Makó térségében, hála a 228. Voznyeszenszkij hadosztály katonáinak, tömeges hőstetteiknek, az ellenséget megsemmisítettük. Hadosztályunk katonái hősiesen harcoltak Magyarország területén a magyar nép felszabadításáért. De egyben hazánkért, a nagy orosz népért, kommunista pártunkért, a Szovjetunióért is harcoltak. Ebben a német hódítókkal vívott harcban hadosztályunk katonái százával bizonyították férfias helytállásukat, hősiességüket. A tisztek közül Iván Alekszejevics Jermolajev, a 767. lövészered parancsnoka megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést azért a férfias helytállásért, melyet az első magyar város, Makó felszabadításakor tanúsított a fasisztákkal szemben. Szemjon Vasziljevics Fedotov, a 795. lövészezred parancsnoka Apátfalva és Magyarcsanád térségében ezredével bekerítette s teljes egészében megsemmisítette az ellenség egységeit. Bebizonyította hősiességét, férfias helytállását, s ezért meg­kapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Sztyepán Anufrijevics Litovcsenko gárdaőrnagy a 767. lövészezred 2. lövész­zászlóaljának parancsnoka egységével 12 napon keresztül védelmezte Makót. Első­ként kelt át a Tiszán. Ő is méltó volt a Szovjetunió Hőse kitüntetésre. A Makóért vívott legnehezebb harcok idején az ezred törzsfőnöke Nyikoláj Petrovics Artyemjev őrnagy, s a tüzérezred főnöke, Vlagyimir Iljics Vorobjov gárda­őrnagy harckocsiba ültek, s kimentek a gyalogság arcvonalába. Visszavertek szám­taan nagyerejü ellenséges rohamot. Amikor a harc egy kicsit csöndesedett, mindig együtt lehetett őket látni, mint igazi katonabajtársakat, s kedvenc nótájukat énekelték: „Testvérek de jó élni, Atamánunk nem fog szomorkodni." Férfias helytállásukért, hősiességükért V. I. Vorobjov őrnagy és N. P. Artyemjev őrnagy megkapták a „Vörös Zászló" érdemrendet. A 767. lövészezred politikai helyettese Nyikoláj Romanovics Koroljov személyes példájával lelkesítette az ezred személyi állományát a német fasiszták elleni hőstettek végrehajtására. A „Vörös Zászló" érdemrenddel tüntették ki. Makó városért vívott harcokban életüket áldozták Hazánk bátor fiai: közöttük — Kuzma Nyikaranovics Szorokin őrnagy, a 799. lövészezred második lövész­zászlóalj parancsnokának politikai helyettese. Bajfumat Dzsankasev hadnagy, a 767. lövészezred szakaszparancsnoka. — Gennagyij Matvejevics Alekszejev alhadnagy, a 799. lövészezred szakasz­parancsnoka, — Grigorij Anyiszimovics Bojko alhadnagy, a 799. lövészezred szakaszparancs­noka, — Jefim Vlagyimirovics Krimszkij alhadnagy, a 799. lövészezred szakasz­parancsnoka. Ezeket az elvtársakat Makó főterének északi részén temettük el. Hősiesen harcolt az ellenséges túlerővel az 1457. önálló híradós század had­nagya Vlagyimir Prohorovics Iszajev. Hősi halált hal az ellenséggel vívott kézitusá­ban. Porkonyik falutól 4—5 kilométerre északra, Nagyiván községben van eltemetve. Makó felszabadításáért vívott harcokban sok közkatona és tiszthelyettes tanú­sított hősiességet a német hódítókkal szemben. Közöttük van Gennagyij Alekszejevics Vasziljev törzsőrmester, az 1457. önálló híradós század rajparancsnoka. A megsérült telefonvonalakat 17 alkalommal megjavította, miközben robbantak a lövedékek és aknák. Bár megsebesült, nem ment el az arcvonalból, s amikor az ellenség raját 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom