R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: Makó védelme

osztály magasabb egységeinek 3 támadását, s Makó városát védelmezte. Az ezred törzse Makón volt. Az ezred harcosai tömeges hó'stettet hajtottak végre.1

7 Az aknavető' századra, melynek Nyikoláj Iljics Ivanov hadnagy volt a parancsnoka, s védelmi állásban helyezkedett el, közel 400 katonát és tisztet számláló fasiszta gyalogság támadt rá. A század 4 órán át folytatta az egyenlőtlen küzdelmet. Nyikoláj Iljics Ivanov kommunista, aknavetőjéből meglepte az ellenséges gyalogságot. Amikor a fasiszták minden oldalról körülvették, akkor az aknavetősök elővették a géppisztollyokat és a kézigránátokat. A géppisztolyokkal, kézigránátokkal verték vissza az ellenséget. A bátor aknavetősök kiállták az ellenség nyomását. Egy lépést sem hátráltak. Az aknavetősök férfiasan és bátran viselkedtek a harcokban. Az ellenség mintegy száz halottat, sebesült katonát és tisztet veszített a harcmezőn. Ebben a harcban halt hősi halált az aknavető század parancsnoka Nyikoláj Iljics Ivanov. Makó főterén temették el. Ezért a városért harcolt, s életét adta szovjet hazánkért. A rövid temetési szertartáson Nyikoláj Romanovics Kovaljov őrnagy, s Alekszandr Kirilovics Omelcsenko beszédet mondtak. Mindketten hangsúlyozták: Ma katonabajtársunktól és barátunktól veszünk búcsút. Nyikoláj Iljics Ivanov bátor aknavatős volt. Életét áldozta Kommunista Pártunkért, népünkért. Hőstette szívünkben örökké fog élni. A végsőkig üldözni fogjuk a fasisztákat, amíg csak hadseregüket meg nem semmisítjük. Mire hajnalodott a védelmi vonal lövészárkaiban lövészeink, géppisztolyosaink, mesterlövészeink, géppuskásaink acélfalként álltak. A 2. lövészzászlóalj géppuskás alegységének parancsnoka Mihail Sztyepanovics Tkacsuk őrmester éberen figyelte a sárga kukoricatáblát, ahonnan várni lehetett az ellenséges katonákat. A legkisebb kukoricalevél zizzenés sem kerülte el figyelmét. Tegnap itt sok fasisztát leterített a géppuska. Tíz méternyire feküdt a lövészárokban Nagornij, a páncéltörőágyú parancsnoka. — Figyelj csak, barátom! Hányadika is van ma? — kérdezte Tkacsuk őrmester. — Ejnye Tkacsuk! Hát elfelejtetted, hogy ma hányadika van? Ma már szeptemtember 30. — válaszolt Nagornij. — Páncélosok ugyan ma háborgatnak-e bennünket? — kérdezte Tkacsuk. — Nem kell félni a tankoktól. Elkészítettük számukra a finom falatot. Itt vannak mellettem a páncélelhárító gránátok. A fegyverem nem fog cserben hagyni. Találkoztam én már ellenséges páncélosokkal. Ebben az évben már hármat lőttem ki. Ez van a számlámon — válaszolt Nagornij. Az első lövészzászlóalj védelmi szakaszán, melynek Jefim Jakovlevics Razukov gárdaszázados volt a parancsnoka, az ellenség rövid tüzérségi előkészítő tűz után egy századnyi gyalogsággal támadásra indult. — Ilyen erővel elboldogulunk. Ismerem én a fasiszták terveit, fortélyait. Lényegében az ellenség felderítő harcot folytat. Tüzérségük, géppuskaállásaink elhelyezését akarja megtudni — mondta a zászlóaljparancsnok. A zászlóaljparancsnok Bajdzsumat Dzsankasev hadnagy szakaszának adta ki a parancsot, hogy nyisson tüzet, és semmisítse meg az ellenséges századot. — A fasisztákra tűz! — vezényelt a hadnagy. A géppisztolyosok, géppuskások tützet nyitottak. Az ellenséget váratlanul érte a támadás, pánikba esett, s a géppuská-17

A tömeges hőstett főleg a második világháborúról szóló szovjet memoárirodalom kategóriája. Szakít az egyénhez kapcsolt korábbi hőstett, hősiesség fogalmával. L. I. Brezsnyev is használja e fogalmat „Kis föld" című visszaemlékezésében. Széles körű használatát magyarázza, hogy jól kifejezi a szovjet társadalom kollektív jellegét. 59