R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: Makó ostroma és felszabadítása

r kereste ó't az ezredparancsnok politikai helyettese Nyikoláj Romanovics Kovaljov őrnagy. — Őrnagy elvtárs, a zászlóalj a harcparancs teljesítését folytatja, de kevés a gyalogságom. Egy katonám száz fasiszta ellen harcol. Most az ágyúk közvetlen irányzással lőnek az ellenség tüzelőállásaira. Közeledik felénk Grisankov egysége — jelentett röviden a zászlóaljparancsnok. — Jól van. Úgy harcoljatok, mint a haza hű fiai — mondta a politikai helyettes. Az első lövészszázad Grigorij Fjodorovics Hrusztaljov főhadnagy vezetésével a zászlóalj harcrendjének közepén küzdött. A parancsnok uráli volt. Munkás ember. Erős fizikumú. Mindig vidám és friss. Szerette az orosz dalokat. Elöl a házakat a németek megerősített állásokká építették ki, ahonnan belőtték az egész környéket. Iván Haritonovics Tkacsenko őrmester kötelékét az ellenség tüze földre fektette. Ekkor Alekszandr Jegorovics Szirajev őrmester rajparancsnok elhatározta, hogy a tűzfészket elhallgattatja páncélököllel, s telitalálattal ki is lőtte az ellenség géppuskáját. A gyalogság pedig rohamra indult. A német tisztek és katonák nem mertek kézitusába bocsátkozni katonáinkkal, s az első lövészszázad támadása elől futni kezdtek. — Utánam a Hazáért! Előre! — vezényelt a parancsnok, s messzire hangzott parancsa. Nemcsak a százada hallotta meg, hanem az egész középső rész. Géppisztolyosaival háztól házig futva hatolt előre, s követte az egész század. Ó itt, magyar földön hazája becsületét védi. Éppen úgy gyűlölte a fasisztákat most, ahogy gyűlölte őket akkor, amikor saját hazáját szabadította fel az ideiglenes német megszállás alól. Csak az orosz katona hozhat szabadságot és függetlenséget Magyarország népének, mivel megszabadítja a fasizmustól — mondta a századparancsnok. Alekszandr Jegorovics Szirajev őrmester, rajparancsnok a páncéltörő fegyvereivel szintén sietett, s pontos lövedékeivel elfojtotta az ellenség tüzelőállásait. Ezzel utat nyitott a gyalogságnak. Nyikoláj Iljics Ivanov hadnagy, az aknavető század parancsnoka előbbre helyezte aknavetőit keleti irányba az első lövészszázad közelébe. Közvetlen egy ház sarkának fedezékében voltak. Arra készült, hogy az ellenség gyalogságára és tüzérségére tüzet nyisson. Az utcasarkon túl, ahol egy kicsiny élelmiszerüzlet volt, egy német katona rejtőzködött. Könnyű géppuskájából lőtte a támadó gyalogságunkat. Hrusztaljov századparancsnok látta, hogy késlekedés nélkül, minden áron ártalmatlanná kellett tenni az ellenséget. Egy szempillantás alatt ezt végre is hajtotta. Levette a kézigránát gyűrűjét s a géppuskást telibe találta. Egy robbanás, s a fasiszta és géppuskája örökre elhallgatott. Az ellenséges tűzfészek megsemmisült, a lövészek előre törtek. Az ellenség minden oldalról lőtt. Minden utcában, a járdákon aknák és lövedékek robbantak, a levegőben golyók fütyültek. De dicső harckocsizóink két harckocsival fölszámolták az ellenséges tűzfészket, s ezzel nagymértékben biztosították a gyalogság előrenyomulását. Balszárnyon az ellenség egy századnyi géppisztolyos egysége futva közeledett s menetből lőtt. Ezeket a 6. lövészszázad szorongatta, s így próbáltak kitörni a bekerítésből. A 6. század parancsnoka Alekszandr Kirillovics Omelcsenko hadnagy volt. De Alekszej Butalov, Fjodor Goncsarov hős géppuskások, könnyű géppuskákból váratlanul gyilkos tüzet nyitottak. A visszavonulás útját elvágták. A főutcát katonáink halál pontos lövedékei következtében elborították a hullák. 50