R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

Bevezetés - Halmágyi Pál: Makó városának és környékének felszabadulása 1944 szeptember—októberében

zomborra vezető egyetlen kövesút hídjait a védők felrobbantották. A Kiszombort végül is 8-án késő éjjel, és 9-én hajnalban elérő szovjet egységek a község felszabadítása után a szegedi országúton már gyorsan haladtak előre. Október 9-én egymás után szabadították fel Ferencszállást, Klárafalvát, Deszket, Szőreget, és éjszakára bevonultak a kiürített Újszegedre.12

6 A Makón levő szovjet egységek október 7-én indítottak támadást. Feladatuk: a városból nyugatra támadva, a Maros-torkolat fölött elérni a Tiszát, ott hídfőt létesíteni, s így — az északi bekerítéssel veszélyeztetve — segíteni a Szegedet délről támadó 46. hadsereg harcát. Jermolajev őrnagy vezetésével egységei a töltésen és az Ószegedi úton előrehaladva másnap október 8-án érték el a nagyfai holtág alatt a Tiszát. A Marosleléről visszahúzódó magyar csapatok átkeléséhez előkészített csónakok, uszályok megszerzéséért a magyarokkal szinte egy időben a folyópartra érő szovjet katonák kézitusát vívtak, s néhány átkelő eszközt meg is szereztek. A magyar tüzérség nem tudta megakadályozni néhány szovjet egység átkelését a Tiszán, s így sikerült még ezen a napon a szegedi északi hídfőt kialakítani. Néhány kilométerrel északabbra ugyanilyen harcok árán tudott a 795. ezred két zászlóalja az algyői hídon átkelni. A 23. hadosztály utolsó Tiszántúlon levő egységeivel folytatott tűzharcban a szovjet katonák még a híd felrobbantása előtt a magyarokkal együtt átrohantak a túlsó partra. Bár a hidat felrobbantották mögöttük, szűk hídfőjüket meg tudták tartani.12

7 Október 8-án és 9-én Hódmezővásárhely és Újszeged felszabadulásával a harcok Makótól északra és délre elérték a Tisza vonalát. A város így kikerült a közvetlen arcvonalból, s lakói egyre távolabbról hallották az ágyúk dörgését. * * * 1944 nyarán a szovjet hadsereg kiűzve a fasiszta német csapatokat és szövetségeseiket országa területéről, Románia, Lengyelország és Magyarország határaihoz érkezett. A háború ezen országok részére legdöntőbb szakaszába ért. Míg északon a Visztulánál a Wehrmacht csapatai végső erőfeszítéseket tettek a berlini hadászati főirány védelmére, a front közepén pedig a Kárpátokra támaszkodva szilárdult meg a német—magyar csapatok védelme, addig a front déli szárnyán a német és román erők fölött elsöprő győzelmet arattak a 2. és 3. Ukrán Front csapatai. A iasi— kisinyovi áttörés hatására Románia 1944. augusztus végén kivált a fasiszta szövetségből, és szembefordult Németországgal. A román csapatok a szovjet hadsereg oldalán megkezdték hazájuk felszabadítását. A magyar államvezetés az előtte ugyanekkor megnyíló kedvező lehetőséget a vesztes háborúból való kiszakadásra nem tudta felhasználni. Az ország és a hadsereg vezetői ekkor már jól tudták, a szovjet erőkkel szemben a honvédség nem képes érdemleges ellenállásra, sőt az is világossá vált már előttük, hogy a németek a háborút végleg elvesztették. Mégis újabb, már eleve elhibázott akcióba kezdtek Dél-Erdély megtámadásával. A magyar nép ezreit és ezreit küldték a harctérre, kiknek áldozata már semmit sem segített az ország sorsán. A szovjet hadsereg leg-126

KANYÓ FERENC: Szeged felszabadítása. Tiszatáj, 1984. októberi szám, 48. old. A szerző október 8-ra teszi Kiszombor felszabadulását. A felszabadulás 25. jubileuma Csongrád megyében c. kiadvány 65. oldalán szintén október 8-át adja meg Kiszombor felszabadulásának napjaként. Ezzel szemben! Bandur Mihály (Kiszombor) visszaemlékezése szerint (JAM. A.: 178/22.) „1944. október 9-én hajnalban 2 órakor jöttek be Őscsanád felől nagy erővel másodszor az oroszok Kiszomborra." — KOMOLY PÁL: „Csongrád megyében levő szovjet hősi sírok leírása" című helytörténeti pályázatában (Szegedi Móra Ferenc Múzeum, Történeti Adattára: 10/1981.) szintén október 9-ét adja meg Kiszombor felszabadításának időpontjaként. 127

KANYÓ F.: Szeged felszabadítása 49. old. 28