R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)
Bevezetés - Halmágyi Pál: Makó városának és környékének felszabadulása 1944 szeptember—októberében
elfoglaló ezred mindvégig megtartotta a várost, biztosítva egyrészt a tiszántúli hadművelet fó' erőinek gyülekezését, másrészt a kedvező megindulási terepszakaszt. Magyarország felszabadításának eseményei tehát Battonyától néhány kilométerre délkeletre kezdődtek. Itt léptek először az ország trianoni területére a szovjet felderítők 1944. szeptember 22/23-a éjszakáján. Huszonharmadikán délelőtt ugyanitt indult meg a szovjet páncélosok első támadása a község felszabadításáért. Ezt azonban ekkor még nem sikerült elérni, de az előretörő szovjet egységek többé már nem hagyták el az ország területét. E tény emlékét őrzi a Tornyai út mellett felállított szovjet harckocsi. Szeptember 24-én délben szabadult fel az első magyar község, Csanádpalota, s néhány órával később, délután négy óra körül a nagylaki kendergyár és az állomás között húzódó település, a mai magyarországi Nagylak. Csanádpalotát másnap néhány órára visszafoglalták a magyar csapatok, ellenben Nagylak végérvényesen szabad lett szeptember 24-én. Nem sokkal utána vált szabaddá a Békés megyei Elek is, mely községet már szintén nem sikerült visszafoglalni a magyar—német csapatoknak. Két nap múlva, szeptember 26-án délelőtt 10 órakor szabadult fel az első magyar város, Makó, az akkori Csanád vármegye székhelye, a nap délutánján pedig a Békés megyei nagyközség, Battonya. Ezekre az eseményekre emlékeztetnek bennünket az elesettek sírjain nyíló vérvörös virágok. 3. Ellentámadások Makó visszavételére A Makót elfoglaló szovjet erők a városban azonnal kör védelemre rendezkedtek be. A 767. ezred zászlóaljai lövész és futóárkokat ástak a város északnyugati, északi és északkeleti szegélyén. A harckocsizók mozgó egységként a város központjában álltak készenlétben, hogy Jermolajev őrnagy rendelkezése szerint a leginkább veszélyeztetett pontokra siessenek. Az ezred a város védelmének megerősítésére egy tüzér csoportot is kapott. A szovjet parancsnokság az Arad-csanádi takarékpénztár főtéri épületébe (ma Kállai Éva diákotthon) költözött be. Rádiója előbb a bérpalota tetejéről, majd amikor ez belövést kapott, a takarékpénztár tetejéről sugárzott. A trén a főtéren és a környező utcákban volt.6 4 A beérkező tüzérség legerősebben a város északnyugati részét védte. További ágyúk, aknavetők voltak a Szent István téren, Almásy utcán és az orosz temetőben: sorozatvetők álltak a Táncsics utcában, Aradi utcán, az újvárosi református és katolikus templom között. A tankok közül kettő a Kölcsey utcában állomásozott.6 5 A Makót védő erők végeredményben nem voltak nagyok, hiszen a 767. ezred zászlóaljait a szeptember 28—29-én beérkező négy-öt löveg a már itt levő két sorozatvető és 2—3 páncélos támogatta. E fő tűzfegyvereket villámgyors helyzetváltoztatással mindig a legveszélyesebb pontokon vetették be. A védelem gyors megszervezése nem volt felesleges, az első ellentámadás Makó ellen még szeptember 26-a éjjel megindult.6 6 A 23. hadosztály fokozatosan Hódmezővásárhelyre érkező részeit azonnal a frontra irányították. Az arcvonal a német hadinapló szerint szeptember 26-án Makótól északra kezdődött, és Földeák 64 IGAZ LAJOS: Egy makói veterán visszaemlékezései. A Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 1131/85. — Lélek Péter visszaemlékezése JAM. A.: 178/14. 65 Visszaemlékezések a JAM. adattárában: Diós Sándor, 178/7; Kotormán Sándor, 178/24; Kiss Lajos, 178/51; Simon Antalné, 178/43; Kovács József, 178/20. 66 IGAZ L.: Egy makói veterán... . 18
