R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)
Bevezetés - Halmágyi Pál: Makó városának és környékének felszabadulása 1944 szeptember—októberében
A Maros déli partján ellenállás nélkül húzódtak vissza a szovjet hadsereg elől a magyar határőrök. Perjámost feladva, csak Nagyszentmiklósnál próbáltak szilárdabban megkapaszkodni. Ehhez némi segítséget nyújtott egy időközben odaérkezett honvéd zászlóalj. Szeptember 23-a estéjén a szovjet egységek Nagyszentmiklós előtt készültek a másnapi támadásra.1 3 Szeptember 23-án este érkezett meg a 23. hadosztály első egysége Makóra. Az 51. gyalogezred III. zászlóaljának első része, Kövesdi Vilmos százados vezetésével kirakodás után, az apátfalva—nagylaki úton azonnal a frontra, a trianoni határra indult.14 A magyar hadvezetés ezekben a napokban már^ lázasan igyekezett csapatokat irányítani a szinte teljesen védtelen délkeleti határra. így például a szeptember 11-én Tapolcáról az Északkeleti-Kárpátokba irányított 7. rohamtüzérosztályt szeptember 20-án, alig hogy ott kirakodott, már útnak is indították az Alföldre. Az egység Békéscsabán keresztül szeptember 23-án este érkezett Orosházára, és az addigra már Dombegyházáról idáig visszahúzódott II. hadtestparancsnokság alárendeltségébe került. A szovjet parancsnokság a felderítés adatai alapján megállapította, hogy a Marostól északra a II. hadtest egységei Mezőhegyes—Battonya—Dombegyháza vonalon hevenyészett védőállást építettek ki. A védővonal nyugati szárnya azonban semmihez sem kapcsolódott. A jobbszárnyat alkotó 8. hadosztály, a mezőhegyesi ménesbirtok határán körbefutó „harckocsi biztos" vizesárok mögött rendezkedett be védelemre.15 Mezőhegyestől nyugat felé, ill. délre a Marosig, azonban már nem volt több katonai alakulat. Erre a területre, a védővonal következő láncszemének szánt 23. hadosztály még csak töredékével érkezett meg. Ennek ismeretében a szovjet parancsnokság a 18. harckocsihadtest 110. és 170. dandárának zászlóaljait Battonya alól fokozatosan átcsoportosította a 799. ezred támadási sávjába és feladatukul az északnyugati, nyugati irányú előretörést jelölte meg. Szeptember 24-én reggel a 228. voznyeszenszkij lövészhadosztály Sajténynál álló 767. ezrede Nagylak irányába, a 799. ezred, néhány harckocsival megerősítve pedig a pécskai úton Csanádpalota felé támadt. Az északnyugati irányba előretörő szovjet egységek a mezőhegyes—battonyai magyar védővonaltól alig néhány kilométerre vonultak előre. Csanádpalota község határát s egyben az országhatárt elérve, a szovjet katonák néhány sorozattal szétszórták a határvadászokat, s a déli órákban már a falu temploma előtt állt két szovjet tank.1 6 A szovjet harckocsik és a kísérő gyalogság Csanádpalotáról az ún. Rác úton haladt tovább Királyhegyes, majd Földeák felé. A községben csak egy kisebb egység maradt. 1944. szeptember 24-e jelentős napja lett ezzel az ország legújabbkori történetének. E napon szabadította fel tehát a Vörös Hadsereg az első magyar községet, a korábban Csanád megyei, ma pedig Csongrád megyében levő Csanádpalotát. E tényt ma már nem lehet elvitatni a településtől. A Maros északi partján előrenyomuló 767. ezred a délelőtt folyamán felszabadította a romániai Nagylakot és dél körül érte el, s lépte át az országhatárt. Az ezred előrehaladását a Romániából visszavonuló határvadászokból, csendőrökből és az előző este a makói állomásra érkezett fél zászlóalj katonáiból álló csoport próbálta 18 Mucsi B.: Határvadász... . 14 Bán Ö.: Visszaemlékezés. 16 ADONYI FERENC: A magyar katona a második világháborúban 1941—1945. F. Kleinmeier, Klagenfurt, 1954. A kötetből Török Pál százados, a 7. rohamtüzér osztály parancsnokának visszaemlékezése, egységének 1944. szeptember 25-től október 5-ig a Dél-Alföldön vívott harcairól a 231— 238. oldalakon. 19 KOROM M.: Magyarország ideiglenes... 96. old. 9
