H. Szabó Imre: Makó az ősi ellenzéki fészek. A Makói Múzeum Füzetei 55. (Makó, 1987)

1939

kevesebb lesz a gond. A következő évben még többen jelentkeznek, és Purgly a következő nyáron nem kap elég munkást, és felháborodottan tiltakozik az ellen, hogy az itthoni munkások annyit mernek kérni, mint a Németországban munkát vállaló magyar munkások. A nagylaki kendergyárban az áztató munkások 9 filléres órabér mellett dolgoznak, amikor 34 fillér 1 kg kenyér és 11 fillér 1 tojás. A honvédi és vertán telepi gyerekek nem mehetnek óvodába, mert nincs járda az utcán és nincs cipő a lábukra. Nikelszky polgármester és Görgey képviselő nyilatkoznak és ígérik, hogy karácsonyra minden szegénynek kalács lesz az asztalán. Adakozásra hívja fel a város egész társadalmát. Megmozdulnak a cserkészek, a nőegyletek és az egyházak. De a hatalom görbe szemmel néz az ellenzékre, amely azt meri hirdetni, hogy nem adomány kell, hanem földreform, a kartellek kiirtása, a helyes adópolitika és mindenek felett éltető alkotó munka. Törvény lett végül a titkos választójog. Titkosnak valóban titkos, de Makó 11 ezer választójából 2 ezernek hagyták meg a választójogát. Vagyis annak a 2 ezernek, akikről feltehető, hogy titkosan is a hatalomra szavaznak. Ez a nagyon gyalázatos politikai helyzet persze kedvező az ellenzéki szervezkedés számára. A Kossuth körökben megszüntettük az életet, mert — mint mondottam — a rendőrség ellenőrzése nélkül ajtót se nyithattunk, de annál zajosabb volt az élet a kör helyett alapított Makói Gazdák Önsegélyező Egyesületében. A társaság itt a harminchatos évektől kezdve igen vegyes. Főleg kossuthisták, de jobboldali szoc. dem.-ek, kisgazdák és minden vasárnap vendégek az ország minden más vidékeiről is. Főleg falukutatók, népi írók, a Márciusi Front tagjai és újságírók. A baloldali szocialisták ekkor is csendben, de szívósan és szervezetten dolgoznak. Igaz Lajos, Szűcs József, Hack Ádám, Sarkadi István, Krémer Antal, Fodor Ferenc, Diós Sándor és Szabó János. Erdeinek közvetlen kapcsolata volt velük. Eljárt hozzájuk. Munkájuk révén ebben az időben már érezhető volt az antifasiszta front kialakulása Makón, ami válasz volt Szálasi Ferenc nyilatkozataira és azokra a falfeliratokra és röpcédulákra, amelyek reggelenként rejtélyes körülmények között itt is, ott is feltűntek. Az is kétségtelen, hogy a makói ellenzéki szövetséget (Kossuth, kisgazda, szociáldemokrata), nagyon értékelték a népi írók és közléseik révén ismertek voltunk az egész országban. Példaként emlegették, és szövetségünk révén élő és termékeny kapcsolatban álltunk a Márciusi Fronttal. 1939 Az 1939-ik év döntő jelentőségű a makói politikai élet történetében, sőt kihatással van az egész magyar politikai élet alakulására is. Ezért részletesebben foglalkozok vele. Részben események szerinti rendben, részben az események csoportosítása útján. Ahogy az adott helyzet megkívánja. Mindenekelőtt azt kell előadnom, hogy a makói polgári ellenzéki front régi harcos gárdájának országszerte ismert és becsült vezérei többé nincsenek a porondon. Meghaltak vagy félreálltak. Mindenekelőtt kiállott, majd 1930-ban Pitvarosra költözött és 1931-ben Mezőhegyesen meghalt Esperit János. Emlékezetem szerint 1930-ban beszélt utoljára a körben arról, hogy minden további harc céltalan, de leginkább szükségtelen. Emlékszem erre a záró mondatára: ez a nemzet nem ura többé a saját sorsának. Majd eljön az idő, amely igazolni fog minket, s akkor újból érdemes lesz kiállni és berendezkedni az új életre. (Szószerint közlöm jegyzetemből.) Kolonics főügyésszé történt megválasztása után éppen olyan hűen és keményen.állt elvei mellett, mint előtte. De a közéletben nem vett 24