H. Szabó Imre: Makó az ősi ellenzéki fészek. A Makói Múzeum Füzetei 55. (Makó, 1987)

Makó a forradalom előtt

és minden más, ami nélkülözhetetlen feltétele a magyar függetlenségnek. A programbeszéd végén a saját magatartására vonatkozólag mindig így nyilatkozott Justh: „Vagyok, aki voltam, és leszek, aki vagyok." Fergeteges taps jutalmazta ezt a 30 éven át minden évben többször elhangzott nyilatkozatot, amihez Justh Gyula haláláig valóban hű is maradt. Programja és magatartása 30 év alatt hajszálnyit sem változott. Egész magatartása, kiállása és cselekedetei mind olyanok voltak, amelyek lelkesedéssel töltötték el az embereket. A legmagasabb kitüntetésben részesült, amivel „kegyelmes" cím járt, de amikor úgy látta, hogy annak viselése összeegyeztethetetlen nemzeti érzésével és az általa hirdetett és képviselt politikával, megtette azt, amit se előtte se utána egyetlen politikus sem tett meg, a legmagasabb kitüntetést visszaküldte a királynak. Az úgynevezett darabont világban, amikor alkotmányellenes kormány ült az ország nyakán, kardpárbajt vívott Cseresnyés Jánossal, annak a kormánynak Csanád megyei főispánjával. A párbajban csontig ható mély sebet kapott arcának jobbfelére. Pillanatok alatt elöntötte a vér. Az ott jelenlevő Istók Barnabás községi orvos varrta össze a mély sebet. — Mint mondotta — minden érzéstelenítés mellőzésével anélkül, hogy Justh egyetlen jajszót hallatott volna. Az általános, egyenlő és titkos választójog megvalósítása érdekében, minden nehézséget leküzdve, az egész országot beutazta, a népgyűlések százait tartva a leglehetetlenebb körülmények között. Indítványára Makó az elsők között emelt szobrot Kossuthnak, s ő festette meg Kossuth arcképét a városháza tanácsterme számára. Makó népe évtizedeken át egyemberként állt mögötte. Makó a forradalom előtt A forradalom előtti Makónak 35 ezer 874 lakosa volt. A mezőgazdasággal foglalkozók száma 19 ezer 834. Az egész lakosságnak 54,5 százaléka. Az ipari és kereskedelmi foglalkozásúak száma 9 ezer 399. Negyedrésze a lakosságnak. A közszolgálatban dolgozók és a szabadfoglalkozásúak együttes száma 2 ezer 278, a nyugdíjasoké 1 ezer 380, a háztartásokban dolgozó cselédeké 968, a közlekedésben dolgozóké 520 és végül az eltartottaké 380. Ez a megoszlás az országos átlagot tekintve nem rossz, sőt a kiskereskedők és kisiparosok számát tekintve jobb az országos átlagnál. A város területe 46 ezer 409 katasztrális hold, mindössze két nagybirtokkal. A városnak volt 1850 katasztrális holdja és a tehénjárási gazdaságnak 623. A nagybirtok összterütete tehát mindössze 2473 katasztrális hold. Száz holdon felöli földje is csak 17 gazdának volt. A birtokos parasztság és a hagymatermeléssel foglalkozó kertészek együttes létszáma 11 ezer 400. A mezőgazdasági cselédek és mezőgazdasági munkások létszáma 7 ezer 995. A parasztság együttes létszáma ekként 19 ezer 395. A makói birtokmegoszlást, viszonyítva például a dunántúli nagybirtok rendszerhez, ideálisnak mondottuk, különösen figyelemmel arra, hogy a makói agrárprolotariátus jelentékeny része, mint félhold, egyhold földek bérlői hagymatermeléssel foglalkoztak, aminek révén komoly lehetőség nyílt felemelkedésükre. Egy holdon aluli birtoka volt 94 gazdának, 1-től 10 holdig 1779-nek. (Ez volt a legnépesebb kategória.) 10—15 holdig 1138, 50—100 holdig 76. A kertészek száma 793. Itt megint nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy az egyholdas bérlők jó maggal dolgozó és a termelésben jártas kertészek évi jövedelme sok esetben hajazta a 15—16 holdas gazdák jövedelmét. Tudományos alapon elsőnek Erdei Ferenc foglalkozott a hagymával, a hagyma termelésével és a termelést űző kertészekkel. Megállapítása szerint a 30-as évek közepén a makói parasztságnak 62, 3 százaléka, 3350 gazdaság foglalkozott hagymater10