H. Szabó Imre: Makó az ősi ellenzéki fészek. A Makói Múzeum Füzetei 55. (Makó, 1987)

Szabadság sok döccenővel

Gulyás György 1838-ban. A deputáció mindhárom esetben eredményre vezetett. A nép számára úgy, hogy a püspök-földesuraknak engednie kellett a sarcból, a népnépnyúzó hatalom számára úgy, hogy a sikerrel járó deputánsok közül a leghangosabbakat, akik a legtöbb eréllyel képviselték a nép ügyét, névszerint: Kiss Ferencet és Gombos Lajost, hazatérésük után a megye elfogatta, megcsapatta és börtönbe zárta. Szóval kitöltötte rajtuk a mérgét. így mondhatta ezt akkor a nép. Most pedig mondjuk úgy, hogy hó'sök voltak ők, akik szenvedéseiken át is szolgálták a közösséget, amelyhez tartoztak. Szabadság sok döccenővel 1848 végre meghozta az áhított szabadságot. A jobbágy szabad lett. Volt földesurától teljesen független szabad paraszt. Tulajdonának kapta azt a földet, amelyet eddig földesura kegyelméből és földesura javára munkált. A földesúré maradt viszont volt birtokának az a része, amelyen eddig is majoros gazdálkodást folytatott. Mondjuk így, amelyen eddig fizetett cselédekkel maga gazdálkodott. A földesúri gyámkodás a várossal szemben is megszűnt, s az immáron 20 ezer lakosságú község rendezett tanácsú várossá alakult. Megalakult a tanács, és az 1848. évi XXVI. t. c. rendelkezései szerint a 115 tagból álló képviselőtestület, amely a város első polgármesterévé Faragó Ferencet választotta. Ez azt jelentette, hogy városunk önkormányzatra rendezkedett be, az úriszék és a szolgabíró felsőbbsége nélkül. No, de meddig tartott ez? Igazán ideig óráig. A szabadságharc bukása után osztrák csapatok szállták meg a várost, akik visszacsináltak mindent, amit eleink megszerveztek és felépítettek. Feloszlatták a képviselőtestületet, Faragót elűzték, a vezetést ugyanannak a Török József főbírónak a kezére bízták, akitől két héttel előbb Faragó átvette, a tanácsot pedig a császári és királyi szolgabíró alá rendelték. Enyhülést hozott az októberi diploma, aminek alapján 1861-ben Faragó Ferenc visszaült a polgármesteri székbe, és az 1848. XXVI. t. c. alapján újból megszervezte a város közigazgatását, és visszaállította a város önkormányzatát. 1861 januárjában történt ez az örvendetes változás, és tartott újból az év novemberéig, amikor Ferenc József császár és király nemcsak az országgyűlést oszlatta fel, hanem megszüntette a megyei és városi autonómiákat is. A város élére Urbanecz Imre főbíró került, újból a császári és királyi szolgabíró ellenőrzése mellett. így ment ez egészen a kiegyezésig, 1867-ig, amikor Makó is visszakapta önrendelkezési jogát. És újból, mostmár harmadízben rendezkedett át rendezett tanácsú várossá, polgármesterré választván Juhász Istvánt, akit most már nem háborgattak működésében, és a nép némileg megnyugodva, építgette és szépítgette maga körül az életet. A régi úrbéres telkeken nem püspöki jobbágyok alázatoskodtak most már, hanem új kisgazdaréteg alakult ki, amely néhány év lefolyása alatt rányomta bélyegét a városra is. A városházán megszervezték a törvény által rendelt bizottságokat, hivatalokat, így: a rendőrkapitányi hivatalt, a községi bíróságot, az árvaszéket, számvevőséget, javadalmi hivatalt, a városi tűzoltóságot, a mérnöki hivatalt és a levéltárat. Posonyi Ferenc, az új polgármester 1875-ben már kész közigazgatási apparátust vett át, és annak élén igen lendületes, alkotó munkába kezdett. Helyesen látta meg, szervezésének az útjában álló akadályokat kell elgördíteni. Már jócskán van fölös terménye a népnek jószágban, de különösen növényben. De nincs lehetőség az elszállítására olyan területekre, esetleg külföldre, ahol az hiánycikk, ennélfogva keresett és értékes. Másszóval nincs híd a Maroson és nincs vasút, amely szállítson. A híd az első, amely utat nyitna Szeged felé és Szegeden át az ország minden részébe. A kép7